Fekete István - Dobos Alajos: Az öntözés mezőgazdasági és műszaki tervezése (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972)
I. rész: Dr. fekete István: Az öntözés mezőgazdasági tervezése - Az öntözés magyarországi tapasztalatai
hatóanyag-felhasználás az öntözés nélküli országos átlaghoz viszonyítva csak 80- 90% volt (1961- 1965) között (24. táblázat); az ár és egyéb költségtényezők nagymértékben befolyásolják az öntözővíz hatékonyságát. A zöld égárak változása nagy hatással van a zöldségöntözések kiterjedésére. A vízdíjak emelkedésével egyes növények (silókukorica, rét-legelő, esetleg még a pillangósok is) szinte automatikusan kikapcsolódnak az öntözésből a gazdaságtalanu magas költségtényezők miatt. 24. táblázat Kiadott vízmennyiség a víznormákhoz viszonyítva m3/ha Növénykultúra Szektor Öntözési idénynorma 1967 Kiadott vízmennyiség 1968 1969 1970 Kukorica tsz 1808 1178 1274 1170 1000 ág 1299 1524 1268 1010 Cukorrépa tsz 2206 1171 1414 1091 985 ág 1176 1568 1435 1087 Burgonya tsz 2206 939 1180 920 853 ág 1463 1418 783 656 Silókukorica tsz 1808 985 1218 1057 1045 ág 1120 1486 395 1023 Rét tsz 4851 1568 1794 1607 1954 ág — 2913 3050 2932 Legelő tsz 4851 1865 2253 1851 1390 ág — 2848 2486 1418 Az öntözőrendszerek adataiból, valamint az üzemileg felhasznált víz- mennyiségekből kitűnik, hogy a termelt vízkészletek tényleges felhasználása sok év átlagában csupán 50% körül mozog. A főművekkel termelt, fővízkivételekkel öntözőrendszerekbe, fürtökbe kiemelt és üzemileg fel nem használt vízmennyiség a régi 9—10 fillér/m3-es költségek alapján számolva is több tízmillió forintos nagyságrendben marad kihasználatlanul. E vízkészletek mellett jelentős az elosztó hálózatban és a telepeken a víz- veszteség is (elszivárgás, csurgalékvíz, párolgás stb.). Egyes csatornák különösen a felületi öntözőtelepeknél — egyes években egyáltalán nem, vagy az évnek csak egyes rövid időszakaiban üzemelnek. A víztermelés és a vízfelhasználás országos viszonylatban is eltér egymástól, de sokkal nagyobb az eltérés, ha a szűkebb területre táj-, és vízrajzi egységekre vonatkoztatva vizsgáljuk a helyzetet. Az ország egyes tájain és egyes vízrendszereiben már jelenleg is leterheltség mutatkozik. További öntözési lehetőségeket csak újabb költséges főművek (duzzasztóművek, főcsatornák, csatornák) építésével lehet megvalósítani. (A II. Tiszai Vízlépcső főmű költségei öntözött területre vetítve kb. 22 300 Et-ot képviselnek.) Ugyanakkor az ország más vízrendszereiben, tájain különösen a Duna- völgyben jelentős szabad vízkészletekkel rendelkezünk. Szükség van ezért a vízhasználat területi irányítására. A vízhasználatokat elsősorban azon területek felé célszerű irányítani, ahol az öntözés iránti társadalmi igény a legnagyobb (városellátó körzetek, nyersanyag-ellátó övezetek), 68
