Fekete István - Dobos Alajos: Az öntözés mezőgazdasági és műszaki tervezése (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972)
I. rész: Dr. fekete István: Az öntözés mezőgazdasági tervezése - Az öntözés magyarországi tapasztalatai
Tájkép a Keleti Főcsatornáról, annak 60—62 km szelvényei között vállalatok szövetkezetek a jelentős részénél nem tudta követni a gazdálkodás színvonalának megfelelő növekedése. A fejlesztés súlypontját képező Szolnok, Hajdú-Bihar, Békés, Bács-Kis- kun és Csongrád megyében az öntözésre kijelölt üzemek esetében leginkább hiányoztak az üzemi feltételek (talaj erő utánpótlás, szakember-, álló- és forgóeszközhiány stb.). Ez főleg abból ered, hogy ezekben az alföldi megyékben a korábbi nagyarányú rizstermesztés adta a fejlesztés lehetőségeit azáltal, hogy az 1955. évi mintegy 49 000 ha kiterjedésű rizs vetésterület 1963-ra 19 000 ha-ra csökkent és így — mivel a rizstermesztés víznormája a szántóföldinek négyszerese főművek építése nélkül 115100 ha szántóföldi öntözés fejlesztésére volt lehetőség. Ezeken a területeken sok mély fekvésű, rossz vízgazdálkodású, gyenge termékenységű talaj található. A jobb talajú területeken — mivel ott szabad vízkészlet az előző okok miatt alig jelentkezett a főművek építése pedig hosszabb időt és nagyobb arányú beruházást igényelt volna, ezért a területi fejlesztésre kisebb lehetőség volt. Ez alól kivétel a csőkutas öntözés területe, melyet elsősorban az öntözést legjobban megháláló talajokon alkalmazzák. A területi fejlesztés elsősorban az 1961 62 aszályos évek következményeként megnövekedett öntözési igény alapján 1963-ban volt a legnagyobb (81 700 ha öntözőkapacitás létesült). Az 1964. évi növekedés is 69 000 ha-t ért el. A fejlesztés üteme 1965-re kisebb, majd 1966-tól nagyobb mértében csökkent. Megállapítható, hogy a megyei igények figyelembevételével, a központi döntések alapján kialakított fejlesztési ütem túlzott mértékű volt. A fejlesztésre kijelölt üzemek döntő többsége ugyanis nem rendelkezett az öntözőgazdálkodáshoz szükséges alapvető feltételekkel és többségükben még az öntözés nélküli gazdálkodás lehetőségeit sem használták ki. Az öntözőüzemek kijelölése tehát nem az öntözőgazdálkodáshoz szükséges termelési, üzemi feltételek (állóeszköz-ellátottság, szakember- és munkaerőigény, üzemi szervezet, tápanyagigény, vetésszerkezet, egyéb beruházások stb.) figyelembevételével történt. Ez a kijelölés - bizonyos mértékig — következménye volt az irányítás tervlebontásos, elosztásos rendszerének. 60 i 7. ábra
