Fekete István - Dobos Alajos: Az öntözés mezőgazdasági és műszaki tervezése (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972)

I. rész: Dr. fekete István: Az öntözés mezőgazdasági tervezése - A mezőgazdaság és az öntözés fejlesztésének tapasztalatai a világ különböző országaiban

van arra, hogy a kiegészítő öntözés szerepével foglalkozzunk, mivel ez kiküszöböli a rendelkezésre álló nedvességnek a hozamok felső határát megszabó hatását.

A vizsgált övezetek zömében legnagyobbrészt a felszíni vízkészletek adják az öntözés alapját, de egyes területeken, pl. Indiában, Pakisztánban, a Közel-Kelet egyes részein, a talajvíz is fontos szerepet játszik. A legutóbbi tapasztalatok azt mutatják, hogy egyre tudatosabban hasznosítják a talajvizet, s a fúrási és a szivattyúzási technológia fejlesztése lehetőséget nyújt a talajvíz szélesebb körű hasznosítására.

A megbízhatóbb vízellátás kialakítása, az évszakos folyóáradások nagyobb arányban való hasznosíthatósága, a villamosenergia fejlesztése, az árvizek csökkentése és a hajózás javítása mind olyan igény, amely víztárolók és völgyzáró gátak építésére ösztönöz. Egy másik ez irányban ható tényező az, hogy a világ sok részén már kimerültek a lehetőségek arra, hogy további vízkészleteket egyszerű módon nyerjenek.

A vízgazdálkodás nemcsak azt jelenti, hogy a vizet kijuttatjuk a földekre, és ott ésszerűen felhasználjuk, hanem a vízfelesleg eltávolítását is. Az árvíz, az elmocsarasodás és a szikesedés, a vízfölöslegből eredő ez a három fő probléma a világ sok helyén korlátozza a mezőgazdasági termelést. Az árvíz miatt a legjobb öntéstalajok jórészén külterjes legeltetés folyik, pl. Dél- Amerika egyes részein, vagy értéktelenebb növényeket termesztenek rajtuk, pl. Pakisztánban a Brahmaputra medencéjében, vagy Thaiföldön a Chao Pya völgyben. Az árvíz korlátozza a műtrágyák használatát is, gyakran lehe tétlenné teszi korszerű, intenzív fajták termelését. A nagyon csapadékos területeken a magas talajvízszint a termesztést a víztűrő növényekre korlátozza, a száraz területeken pedig szikesedéshez vezet. Alsó-Mezopotámia talajainak nagy részén és az Indus síkságán pl. a szikesedés olyan nagy problémává vált, hogy kiterjedt területek estek ki a termelésből, és egyes számítások szerint a nagyfokú szikesedés kedvezőtlenül befolyásolta a terméshozamokat az egész terület 50%-án. A legtöbb szikesedési probléma kellő alagcsövezéssel és megfelelő öntözési eljárásokkal megoldható, de az ezzel járó költségek és az optimális gyakorlat elrendezéséhez szükséges szabályozók gyakran visszatartották a kormányokat a szükséges lépések megtételétől.

A felsorolt problémák szoros kapcsolatban vannak egymással, és az országok egyre inkább látják, hogy a problémák megoldásához is integrált erőfeszítés szükséges.

40