Fekete István - Dobos Alajos: Az öntözés mezőgazdasági és műszaki tervezése (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972)
II. rész: Dr. Dobos Alajos: Az öntözés műszaki tervezése - Dr. Ijjas István: A vízszállító cső- és csatornahálózat méretezése elektronikus számítógéppel
A számítás gyakorlati végrehajtása Számítandó a következő tényező: C = 9,8 T Q ■ H ■ ta • IO-3 -rj-1, ahol T — megtérülési idő helyi határnormája (5—10 év); Q — szivattyútelep mértékadó vízszállítása (m3/sec); ü — az energia egységára (0,7—0,8 Ft/kwó); tü — évi üzemórák száma (600 - 1200 óra/év); rj - szivattyúzás összhatásfoka (0,6 — 0,75). Meg kell keresnünk, hogy a számított C tényező értéke a csőhálózat költségminimum-poligonjának melyik két alfa értéke közé esik. A kisebbik alfa sorában levő nyomásveszteség az optimális (90. ábra). Amikor a C tényező értéke valamelyik alfa értékkel megegyezik, akkor az alfa sorában és az előtte levő sorban levő nyomásveszteségek, illetve az általuk határolt tartomány tetszőleges nyomásveszteség értéke tekinthető optimálisnak. Az üzemköltség számításának nagyon sok vitatható oldala van és a gyakorlatban sokféle módszert alkalmaznak. A módszerek egy része lehetővé teszi a feladat előbbi formában való megoldását. A számítás egyszerűsége miatt a bizonytalan tényezőknek az optimális szivattyú emelőmagasságra gyakorolt hatását is vizsgálhatjuk. A BEMUTATOTT CSŐHÁLÓZAT-MÉRETEZÉSI MÓDSZEREK ALKALMAZÁSA A csőhálózatok optimalizálásában és az egyes változatok összehasonlításában jelentős szerepe van a költségminimum-poligonnak. A csőhálózatok költségminimum-poligon ja a sebességhatárok szempontjából alkalmazható átmérőjű csövekből előállítható optimális átmérőösszetételeknek megfelelő optimális költségeket tartalmazza az összes lehetséges szivattyú-emelőmagasság, illetve a csőhálózatban keletkező nyomásveszteség függvényében. Tetszőleges szivattyú-emelőmagasság, illetve nyomásveszteség esetén a poligon koordinátáiból meghatározható az optimális kiviteli költség. A dinamikus programozás és a szakaszos módszer algoritmusa bizonyítja, hogy a költségminimum-poligon az összes lehetséges nyomásveszteséghez tartozó optimális megoldást tartalmazza, és az adott feltételek (alapadatok) esetén ezeknél gazdaságosabb megoldások nem léteznek. A csőhálózatok lehetséges átmérő-összetételeinek megfelelő B—H érték- párok halmaza olyan összekapcsolódó vonalsereget jelent, amelyet alulról a költségminimum-poligon határol. A 92. ábra egy egyszerű csőhálózat esetén mutatja ezt a vonalsereget. Bonyolultabb esetekben a változatok nagy száma, miatt nehéz ilyen ábrát készíteni. A 92. ábra bemutatja, hogy a mintapéldában egy-egy szivattyú-emelőmagasság esetén hány %-kal tér278