Fekete István - Dobos Alajos: Az öntözés mezőgazdasági és műszaki tervezése (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972)
I. rész: Dr. fekete István: Az öntözés mezőgazdasági tervezése - A mezőgazdasági paraméterek kialakításának módszere és megfogalmazása a műszaki tervezés irányában
ALMA Üzemi területét és termelési értékét tekintve legjelentősebb gyümölcsfajunk. A különböző időben érő fajták közül a téliek, ezen belül a jonatán a legfontosabb. Ez a helyzet belátható időn belül nem változik lényegesen, ezért a téli alma termesztésünket e fajtával kapcsolatosan kell szemlélni. Téli alma termesztésünk fejlődésére az intenzív irányzat a jellemző. Ennek megvalósításához a különféle tulajdonságokkal rendelkező klón alanyok, a különböző koronaformák kellő lehetőséget és választékot is biztosítanak. Az intenzív művelési rendszer a teljesítőképesség növelésén kívül azonban a költségek emelkedését is maga után vonja. A kiegyenlített és nagy terméshozamok elérésében, a célnak megfelelő minőség előállításában ezért az almánál különösen döntő szerepe van az öntözésnek. Az egyes téli alma termelési tájak ökológiai viszonyait figyelembe véve az Alföldön — elsősorban a Duna—Tisza közén, majd a Tiszántúlon - nélkülözhetetlen a vízpótló öntözés. Ez nemcsak az intenzív, hanem a megmaradó extenzívebb téli almásokra is egyre inkább vonatkozik. Ezen a területen az öntözés a gazdaságos termesztés feltétele. Valamelyest kevesebb öntözéssel elégíthető ki a téli alma vízigénye a nyírségi - Szatmár-szabol- csi — és a zalai termesztési tájon. Jelentős szerep vár az intenzív almásokban a fagy elleni öntözésre. A jonatán alacsonyabb hőigényét és a légnedvességgel szemben támasztott nagyobb igényét figyelembe véve, főként a melegebb vidékeken frissítő jellegű (kondicionáló), valamint a gyümölcsszínesítő öntözéseknek is fontos szerepe lehet. összefoglalóan a téli almát a jövőben kivételesen kedvező ökológiai körülményektől eltekintve öntözött növénynek tekinthetjük. Legnagyobb mértékben ez a gyümölcsfaj igényli a több célú öntözés alkalmazását, amely várhatóan a stabil, kis intenzitású berendezések megvalósítását segíti elő. KÖRTE A körte termesztésének területi fejlesztését eddig elsősorban az gátolta, hogy a kereskedelmi szempontból jó fajták a talaj és a levegő nedvesség- tartalmával szemben az almánál is igényesebbek. Emiatt termelésük a termés mennyisége és minősége tekintetében elmaradt, és az évjárattól függően nagyon ingadozó volt. Az utóbbi időben telepített üzemi körteültetvények nagyobb része sövénygyümölcsös. Ezek jelentős részét már ma is öntözzük, és a további telepítések is csak öntözött körülmények között gazdaságosak. ŐSZIBARACK Az árutermelés mennyiségét és értékét tekintve az almát követően legfontosabb gyümölcsfajunk. Termelésében eddig két határozottan eltérő irány figyelhető meg: a domboldalakon levő, erős metszés alatt tartott, aránylag kiegyenlítetten, de keveset termő őszibarackosok és az Alföldön 134
