Fekete András: Esőztető öntözési egységek tervezése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1970)

5. Az esőztető öntöző egységek tervezésének szempontja

Az i = 7,5 mm/ó intenzitással és a terület l/3-ának egy tagban való öntözését biztositó e sóz tető egységek alakjának a nagyság függvényében való ábrázolása látható a 40. ábrán. Az ábráról megállapítható, hogy a különböző területi kiterjedésű esőztető egységek - optimális fektetési költségét eredményező - alakjai az origótól kiinduló sugársoron találhatók.

A sugarak hajlásszöge az üzemelő szárnyvezetékek számának növelésével csökken. Az ábrán teljes vonallal az optimális, mig szaggatott vonallal a 27. ábrának megfelelő tartományba eső változatokat tüntettük fel.

Az előzőekben tárgyalt, több ezer csőhálózati változat elektronikus számitógéppel történt müszaki-gazdaságossági méretezése eredményeként kapott, az esőztető öntözési egységek tervezésére vonatkozó egyes megállapítások általános érvénye ma már kimondható. A gazdaságos tervezésre ható tényezők ismeretének köre azonban korántsem mondható teljesnek.

Az eddigi vizsgálatok pl. egyáltalán nem terjedtek ki a = 96 m és

= 120 m hidránstávolsággal megvalósítható esőztető egységek műszaki

gazdaságossági elemzésére. Az utóbbi hidránstávolság ugyanis a vizsgálatok során felvett alapadatokat és a sablonos üzemet is figyelembe véve bővíti az alkalmazható intenzitás tartományát. A vizsgált esőztető egységek túlnyomó többségénél csupán n *= 10 db szórófejjel üzemelő szárnyvezetékekkel foglalkoztunk. Ez lehetőséget adott ugyan általános következtetések levonására, de nem tette lehetővé a gyakorlatban jelentkező problémák megoldási körének kiszélesítését. További kutatást jelent tehát az alkalmazható szórófejek számának kibővítése az eddigi változatok valamennyi esetére. Megoldandó kérdésként merül fel a szivattyútelep optimális emelő- magasságának a meghatározásához szükséges adatok matematikai statisztikai módszerrel történő megnyugtató megállapítása. További problémaként merül fel a fővezeték optimális beruházást eredményező vonalvezetésének szélső szivattyútelep esetén történő meghatározása is. Tisztázatlan kérdésként kell ma még kezelnünk a szélső szivattyúteleppel rendelkező esőztető egységek optimális beruházást eredményező alakját is. Ugyancsak folytatni kell a központos és szélső szivattyúteleppel rendelkező esőztető egységek összehasonlításának vizsgálatát a tápcsatorna, valamint a tápvezeték figyelembevételével. Tovább kell lépnünk az optimálisan berendezendő terület nagyságát illetően is.

Az esőztető egységek gazdaságos tervezésének megoldását célzó kérdéscsoportból csak néhányat ragadtunk ki. A ható tényezők vizsgálata, melynek célja a gazdaságosabb tervezés elérése, illetve a tervezés matematikai formába való öntése, folyamatban van.- 134 -