Fekete András: Esőztető öntözési egységek tervezése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1970)

5. Az esőztető öntöző egységek tervezésének szempontja

nem okoz, sot az F * 1400 ha-nál nagyobb terület berendezése esetén az előzőnél már gazdaságosabb beruházást eredményez. Az N * 3 db szárnyvezetékkel üzemelő területegységek felhasználása azért is indokolttá válhat, mert az N = 2 db számyvezetékkel üzemelő területegységekkel nemcsak azonos, hanem attól eltérő nagyságú - a gyakorlatban esetenként jelentkező - területek berendezését is lehetővé teszi. Az ábra alapján kimondhatjuk, hogy a fektetési költség szempontjából a leggazdaságosabb megoldást az N„ = 2 db - nagyobb területek esetén az N„ «° 3 db - szárnyvezetékkel üzemelő területegységekből kialakított esőztető egységek felszínalatti csőhálózata eredményezi.

A 32. ábrán az T*= 10, 0 mm/ó intenzitással és számyvezetékenként n * 10 db szórófejjel üzemelő, a berendezett terület l/4-ét egy illetve két tagban öntöző esőztető egységek csőhálózatának fektetési költségét együttesen ábrázoltuk. Az ábrán az előzőeknek megfelelően a tartományokat is feltüntettük. A mellékvezetékenként különböző szárnyvezetékkel üzemelő területegységekből kialakított esőztető egységeket különböző vonaltípussal jelöltük. A csőhálózat fektetési költségének optimumát eredményező területegységek kiválasztásáról az előzőekben már szóltunk. Összehasonlításképpen megállapíthatjuk, hogy az esőztető egységek területének nagyságától függően, az optimális változatok felszínalatti csőhálózatának fektetési költségében 0-1200 Ft/ha fajlagos megtakaritás érhető el, ha az esőztető egység 1/4 területét nem egy, hanem két tagban öntözzük. Megállapítható továbbá az is, hogy a csőhálózat fektetési költségének optimumát eredményező változatok az F —750-1400 ha területnagyság között mindkét esetben azonos számú számyvezetékkel üzemelnek (N„ « 4 db illetve N„ “ 2x2 db).

A 33. ábrán az i * 7,5 és 1*10,0 mm/ó intenzitással tervezett és számyvezetékenként n * 10 db szórófejjel üzemelő, a terület l/3-át illetve l/4-ét egy tagban öntöző esőztető egységek csőhálózatának fektetési költsége látható az esőztető egységek nagyságának függvényében. Az intenzitás, valamint az öntözött terület hányadának különbözőségéből adódó fektetési költség különbséget az ábra jól szemlélteti. Az i * 7,5 mm/ó intenzitással üzemelő optimális fektetési költséget eredményező esőztető egységek felszinalatti csőhálózatának fajlagos fektetési költségét 100%-nak tekintve az T * 10,0 mm/ó intenzitással üzemelő optimális esőztető egységek fajlagos fektetési költsége a terület nagyságától függően, mintegy 10-25%-os emelkedést mutat. Az optimumtól való eltérés az említett %-os értékek további emelkedését eredményezheti. Az ábráról megállapítható tehát, hogy az intenzitás értékének 7,5 mm/ó-ról 10,0 mm/ó-ra való növelése az esőztető egység területe l/3-ának ill. 1/4-ének öntözése, az egy tagban öntözött területrészek öntözési idejének 6 napról 4,5 napra való rövidítése, az ábrán látható területhatárok között, valamint az alkalmazott csőelrendezés és szivattyútelepe lhelyez és esetén, a felszinalatti csőháló- zat fektetési költségének 10-25%-os emelkedését eredményezi. A %-os el-116 -