Fekete András: Esőztető öntözési egységek tervezése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1970)

3. Az esőztető öntözési egységek vizsgálata - 3.4 A szárnyvezetéken egyidőben üzemelő szórófejek számának hatása az esőztető egység felszínalatti csőhálózatának fektetési költségére

zésli esőztető egység gazdaságossági összehasonlítására alkalmas, illetve amelyeket a tervek készítésekor feltétlenül figyelembe kell venni.

Elsőként vizsgáljuk meg, hogy a felszínalatti csőhálózat fektetési költségének alakulását milyen mértékben befolyásolja a szárnyvezetékeken üzemelő szórófejek száma.

A 11. ábrán a mellékvezetékenként N = 4 db szárnyvezetékkel és -------------- U

s

zárnyvezetékenként 7-12 db szórófejjel üzemelő, különböző területi kiterjedésű esőztető egységek felszínalatti csőhálózatának fajlagos fektetési költségét ábrázoltul! a szárnyvezetékenként üzemelő szórófejek számának függvényében, különböző szivattyú emelőmagasságok esetén. (Az ábrán az esőztető egység vázlatát és a jellemző adatokat is feltüntettük.) A 11/a., ll/b. . és 11/c, ábráról egyértelműen megállapítható, hogy a szárnyvezetéken üzemelő szórófejek számának növelése, függetlenül a szivattyú nyomőma- gasságától általánban a felszinalatti csőhálózat fajlagos fektetési költségének csökkenését eredményezi. A csökkenés mértéke, függetlenül az esőztető egység területi kiterjedésétől akkor a legnagyobb, ha a szórófejek számát 7-ről 8-ra, illetve 8-ról 9-re emeljük. A szórófejek számának további növelése a felszinalatti csőhálózat fajlagos fektetési költségének újabb csökkenését eredményezi, de nem olyan mértékben, mint az előző esetben.

A ll/d, ábrán vázolt F = 1343-1409 ha területi kiterjedésű esőztető egységek felszinalatti csőhálózata fajlagos fektetési költségének csökkenése a 7-9 db szórófej, alkalmazása esetén a nagyobb mértékű, mig 9-12 db szórófej alkalmazásakor, különösen a kisebb nyom óm agaga ss ágok esetén (H = 60-70 m), a csökkenés mértéke elhanyagolhatóan kicsi.

A 12. ábrán a mellékvezetékenként = 6 db szárnyvezetékkel üzemelő esőztető egységek felszinalatti csőhálózata fajlagos fektetési költségének alakulása látható a szórófejszám függvényében. Az előzőhöz hasonlóan, a szórófejek számának növelése általában a felszinalatti csőhálózat fajlagos fektetési költségének csökkenését eredményezi, a csökkenés azonban a poligonok enyhébb lejtése következtében, nem olyan nagymértékű, mint az előző ábra esetében. Pl.: a ll/a. ábrán látható esőztető egységek felszinalatti csőhálózatának fajlagos fektetési költsége a 2100 Ft/ha-al csekken, ha a szórófejek számát 7 helyett 12-re tervezzük, mig ugyanaz az érték a 12/a. ábra esetén átlagosan 1600 Ft/ha-ra adódik.

A ll/a. ábrán, amely az F = 274-333 ha területi kiterjedésű esőztető egységek csőhálózatának fajlagos költségét ábrázolja a szárnyvezetéken üzemelő szórófejek számának függvényében megfigyelhető, hogy n = 10 db szórófej esetén a H = 65 és 70 m, valamint H = 75 és 80 m emelőmagasságot és n = 11 db szórófej esetén pedig H = 70, 75 és 80 m emelőmagasságot figyelembevéve a csőhálózat fajlagos költségének értékében lényeges eltérés nem mutatkozik. Ugyanez a jelenség figyelhető meg a ll/b. ábrán, ahol n = 10 db szórófej és H = 75 és 80 m emelőmagasságnál mig a 12/a. ábrán n = 11 db szórófej esetén és H= 75 és 80 m és al2/b. ábrán pedig n = 11 db szórófej és H = 70, 75 és 80 m emelőmagasságnál nincs lényeges különbség illet - 53 -