Fekete András - Szolnoky Csaba: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)

4. A vízmosások rendezése

A vízelvezető cső készülhet előregyártott csövekből, nagyobb méretek esetén négyszögletes vasbeton szelvénnyel. A csőnek célszerű esést adni, hogy a maximális vízszállítás esetén sem álljon elő telt szelvény, illetve a telt- és részben telt állapot változása ne forduljon elő, mert ez egyenlőtlen vízszállításhoz és káros dinamikus hatások fellépéséhez vezet. Az utófenék és utóágyazat célja és szerkezete azonos az eddig tárgyalt kialakításokkal. Földgát kialakítására mutat példát a 4—21. ábra.

A műtárgy hidraulikai méretezésének a bukóaknára, a csőátereszre, valamint az utófenékre kell kiterjednie.

Az aknák átmérőjét (d) ill. számát a következő feltételek figyelembevételével kell megállapítani:

1. Az akna átmérője - a más zhat óság érdekében - minimálisan d = 1,0 m legyen;

2. Az akna átbukási magassága (h) nem lehet nagyobb, mint a csőátmérő 0,4-szerese (4—22. ábra), mert különben az akna telt szelvénnyel üzemelne és igy az áteresz üzemét lüktetővé tenné, melyet el kell kerülni.

= 0Ad

4—22. ábra

Az akna vízhozamát a bukóképlettel számítjuk:

0 = /r 5T d[/2^h3/2.

Figyelembe véve, hogy h = 0,4 d és jíl 0,4, az aknán átbukő vízhozam:

0 1,4 d3/2.

Ha feltételezzük, hogy az akna minimális átmérője d = 1,0 m, akkor egyetlen akna Q = 1,4 m^/s vízhozamot szállít. A mértékadó vízhozam ismere- tébfen az aknák száma egyszerűen adódik:

Qm

n = ——— .

94