Fekete András - Szolnoky Csaba: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)

4. A vízmosások rendezése

Az alacsonyabb fenéklépcsőket általában rőzse anyagból készítjük. Mintegy 0,5—0,6 m magas fenéklépcsők un. egyszerű rőzsefonással készülnek (4—9. ábra). A rőzsefonás széleit, mint az ábráról is látható, be kell kötni az oldalakba, hogy az árvíz a sövényt ne tudja megkerülni. A gát után pedig kőszórást, vagy kőburkolatot kell készíteni, hogy a rőzsén átbukó viz a rőzsefonást alá ne mossa. A 0,6-1,5 m magasságnál az egyszerű rőzsefonás már nem felel meg, ilyenkor kettős rőzsefonást alkalmazunk (4-10. ábra). Egymással párhuzamosan két, erősebb fonást építünk, közüket döngölt földanyaggal, vagy földes kaviccsal töltjük ki. A koronát pedig a két fonás között kővel kirakjuk. A két fonás egymástőli távolsága a magasság függvénye, általában 1,0 m. A fonásokat kötőhuzallal kötjük össze egymással. Utófenék biztosításként kőszórást, vagy rőzsekolbászokkal és cövekékkel leerősitett rőzsekévéket alkalmazunk.

kötőhuzal

4—10. ábra

83

4—9. ábra