Fekete András - Szolnoky Csaba: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)
2. Ármentesítés és árvízvédekezés
Az ártér gátak közötti része jobb- és baloldali hullámtérből és főmederből áll. A begátolás miatt csökken az árvizszinthez tartozó vizszintszé- lesség és növekszik a gátak közötti vizszint. Minél közelebb tesszük tehát egymáshoz az árvédelmi gátakat, annál magasabb gátra van szükség, de annál nagyobb lesz az árviztől visszahódított ártér területe is. 2. 31 Árvédelmi gátak és a hullámtér elrendezése Újonnan létesített árvédelmi gátaknál a két alapvető kérdés a gátak helyszínrajzi elrendezése és magassága. A töltések magasságának meghatározására megbízható elmélet nincs, ezért az eddig előfordult legmagasabb vizszinteket az un. "mértékadó árviz- szintet” szokták figyelembe venni. Mivel ezt gátjaink nem mindenütt érik el a kellő biztonsággal, 1970-ben megkezdődött az ország összes fővédvonalának egységes vizsgálata, és az öblözetek műszaki-gazdasági értékelésének figyelembevételével a védvonalak optimális kiépítési szintjének és a kiépítés sorrendjének meghatározása. Az árvédelmi gátak helyszinrajzilag kedvező elrendezését mutatja be a 2—1. ábra. A gátak enyhe Ívben kövessék a folyó kanyarulatait természetesen kihasználva a magaslatokat és a talajmechanikai adottságokat. A hullámtér alakja akkor kedvező, ha szélessége nem változik lényegesen és a folyó medre nem közeliti meg nagyon a gátakat. A hullámtérre telepitett magasnövésii szálfaerdő, a hullámtéri véderdő lefékezi a szelet, csökkenti a hullámzást és igy védi a töltéseket a hullámzás ellen. A surü, bozótos növényzet azonban csökkenti az árhullámot levonulásában. A véderdő maximális szélessége a Dunán 60 m, a Tiszán 80 m, mig a kisebb mellékfolyókon 30 m. A folyó mindkét partján egy erdő- és bozótmentes szabad sávot is kell hagyni, különösen ha a folyón jégjárással kell számolni. Gondolni kell az ár- vizvédekezési hajózás biztosítására is a védekezés idején, tehát lehessen 16 2-7. ábra
