Fekete András - Szolnoky Csaba: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)

2. Ármentesítés és árvízvédekezés

600

600

kOO200

m

363

1

i

1

|

592

I

1\\ ' '

...

1

\\V

v\v

vN\\

l

1

NSN

i

239

I

a

fa

—

SS

3k.

000OGO^0CT>cy>O}CT>O> 0>0>

„ „Évek

2—2. á bra

Ezek a gátak azonban még elégtelen jc méretekkel épültek, igy csak a közép- magas árvizek ellen nyújtottak védel- ^ met. £

Az 1876. és 1899. évek között

"Qj

8 katasztrofális árviz volt a Dunán és m------ C3

a Tiszán, amikor az árvizek gátakkal történő összeszoritása már olyan szá-"5 mottevő vizszintemelkedést okozott, -S hogy a gátakat meghágő árvizek egy iá évtized alatt mintegy 2 millió hektár ^ területet öntöttek el (2—2. ábra). §

E kedvezőtlen tapasztalatok alapján került sor az egységes műszaki szempontok szerint kialakítandó gát, illetve töltésméretek megállapitására, szabványosítására, a legfontosabb védvonalaknak a 2—3. ábrán vázolt gátszelvényekkel történő kiépítésére.

Ezek a szelvények sajnos sok helyen nem feleltek meg a változó követelményeknek, a változó töltésanyag, az altalajrétegzettség különbözősége és ismeretlensége miatt.

1945 után folyóinkon újból olyan katasztrófális árvizek vonultak le, melyek mind magasságuk, mind tartósságuk tekintetében túlhaladták az eddig ismert értékeket. Az 1954. és 1956. évi dunai árviz sok gátszakadást okozott, az 1965. évit pedig csak hatalmas és költséges védelmi munkával sikerült a gátak között tartani. A Tiszán is rendkívüli, minden eddigit meghaladó árviz vonult le 1970. május-juniusban, a Keleti Kárpátokra hullott rendkívüli csapadék hatására, a legsúlyosabb elöntést a Szamosközben okozva.

E tapasztalatok alapján szükségessé vált a védelmi müvek és környezetük felülvizsgálata komplex hidrológiai, hidraulikai, talajmechanikai, szociális és közgazdasági szemlélet alapján. Napjaink legfőbb árvizmentesitési feladata az, hogy a fenti komplex szemlélet alapján várható terhelési viszo- nyoknak megfelelően fokozzuk a gátak biztonságát.

11

OíBI