Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Folyószabályozás és árvízvédelem - A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztési programjának kialakulása
árvízvédelmi müveinek felülvizsgált fejlesztési feladatairól, valamint a Tisza-völgy árvízi biztonságának növelésére vonatkozó koncepcióról (a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése)" címmel jelent meg. Jóllehet általános politikai és szakmai konszenzus lengte körül a VTT programját, azért ellenvélemény is megfogalmazódott: a túrkevei Nimfea Természetvédelmi Egyesület vezetője, Sallai R. Benedek egy konferencián kijelentette, a Tisza mentén egy instabil, összeomlott rendszertakarnak újjáépíteni, kizárólag árvízvédelmi szempontok figyelembevételével, és nem teremtik meg a folyóvölgy fenntartható fejlődésének lehetőségét.77 Ugyancsak ellenvéleményének adott hangot Droppa György, a Duna Kör ügyivője. Szerinte az új Vásárhelyi Tervvel az a gond, hogy az régi módon, azaz töltésekkel, különböző tározókkal kívánja kezelni az áradásokat. Az utóbbiak azért is feleslegesek, mert a mélyebben fekvő, lakatlan területekre szükség esetén amúgy is kiengedhető a víz. Az igazi megoldást az jelentené, ha valóban visszaadnák a folyónak, ami a folyóé volt.78 A kormányrendelet pontokba szedte azokat az alapelveket, amelynek mentén a konkrét tervezési feladatok megindulhattak: „a) a Tisza folyó árvizeit elsősorban a mértékadó védképességűre kiépülő árvízvédelmi töltések közötti nagyvízi mederben kell levezetni, és ezért - az ökológiai szempontokra is figyelemmel - javítani kell az áramlási, vízszállítási feltételeket; b) a védképességet meghaladó, gátszakadással és kiöntéssel veszélyeztető, statisztikailag igen ritkán előforduló árhullámokat a meder vízszállításának mértékéig hazai területen árapasztással csökkenteni kell; c) az árvíz szabályozott kivezetését és a folyóba történő szükség szerinti visszavezetését (vagy vízhiányos területre történő átvezetését) szolgáló, műtárgyakból és tározókból álló árapasztó-rendszert úgy kell kialakítani és működtetni, hogy - az árvízvédelmi funkció teljesítésének megtartása mellett - az hasznosítható legyen a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi és a Tisza-völgy fejlesztésével kapcsolatos programokban előirányzott célok megvalósításában, valamint a természetes élőhelyek gyarapításában". A döntést követően lázas tevékenység kezdődött, hiszen a VTT programja nem csupán árvízvédelmi fejlesztéseket, hanem a c) pont értelmében az érintett térség egyfajta gazdasági felzárkóztatását is célozta. Dr. Váradi József, helyettes államtitkár, a Vásárhelyi Terv Tárcaközi Bizottságának elnöke 2003. május 23-án Tarnaszentmiklóson az érintett dél-hevesi térség polgármesterei és gazdálkodói számára rendezett fórumon a következőket mondta: „A szakemberek eddig 30 tározási helyet vizsgáltak meg a Tisza teljes szakaszán. Az első ütemben 8 tározót alakítanak ki, ezek közül 5 megvalósítását kezdik meg a jövő évben. A beruházásra kiírt pályázatok eredményét 2003. június 25-én hirdetik ki. A beruházások leghamarabb 2004 nyarán kezdődhetnek meg. Az 5 víztározó létesítésére 30 milliárd forint áll rendelkezésre. Ezek megvalósulása esetén 1 milliárd köbméter vizet vezethetnek le. Az elképzelések szerint a Heves megyeiek három tározó építésében érdekeltek: a tiszanánai, a hanyi-jászsági és a hanyi-tiszasülyi területeken. Az árvízvédelmi szempontok mellett a program mezőgazdasági, természetvédelmi és turisztikai célokat is szolgál majd."79 77 Bugány János: Összefogás a Tiszáért. Új Néplap, 2003. február 12; 78 Teleki József: Tározó helyett ártér-A Dunakör újragondolná a Vásárhelyi-tervet. Új Néplap, 2003. december 18. 79 Vásárhelyi Terv-fórum Dél-Heves megyében. 2003. május 27., MTI 96
