Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Folyószabályozás és árvízvédelem - A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztési programjának kialakulása
A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztési programjának (VTT) kialakulása Már az első rendkívüli árhullám levonulását követően (1998 végén) megindult a KÖTIVIZIG szakmai stábjában a kiértékelő munka, amelynek során megkülönböztetett figyelem irányult a hidrológiai és mederhidraulikai helyzet elemzésére és feltárására.59 A következtetések egyértelműek voltak: a biztonság kulcsa a hullámtér árvízlevezető képességének javításában és az árvízi hozam tározási lehetőségeinek feltárásában keresendő. A kutatások szerint a hullámtér vízlevezető képességének csökkenésében szerepet játszott magának a hullámtérnek beszűkülése, a változó mértékű feltöltődés, a kialakuló övzátonyok szintjének emelkedése, a nyárigátak, a parti erdőállomány növekedése és ezzel párhuzamosan az aljnövényzet elvadulása, „dzsungelesedése" és mindenféle bekötőutak, tuskógátak számának növekedése.69 70 A korábbiaknál is nagyobb árvízi tömegek gyakoribb előfordulását pedig abban látták az árvízi szakértők, hogy az azt megelőző közel négy évtizedben a vízgyűjtőn nagymértékű munkákat (a folyók töltésezését, a belvízrendszerek kiépítését, az átemelő szivattyúkapacitás növelését, a belterületi csapadék- és szennyvízelvezető rendszerek kiépítését, stb.) hajtottak végre, amik jelentősen növelték a mederbejutó vízhozamokat, de komoly mértékben növekedtek a burkolt felületek is, amelyek úgyszintén hozzájárultak az árvízi gyülekezés felgyorsulásához. Ugyanakkor arra is felhívták a figyelmet, hogy „általánosan elfogadott vélemény szerint az időjárási szélsőségek növekednek". Egyszóval a Tiszán 1998 óta sorra levonult árhullámok átformálták az addigi ismereteket, a folyó felső és középső szakaszán 130- 140 cm-es árvízcsúcs növekedések alakultak ki, amelyek a korábbi hidrológiai módszertannal már nem voltak kezelhetők.71 A dr. Nagy István igazgató vezette szakemberek még 2000 novemberében letettek az asztalra egy memorandumot72, amelyben az érdemi árvízszint-csökkentésre - a nagy vízi meder javításának messzemenő figyelembevétele mellett73 - 1 milliárd m3 víz tározási lehetőségének vizsgálatát kérik a vízügyi vezetéstől! Véleményük szerint, ha mindezzel nem foglalkoznak, akkor csak az árvízi töltések magasításával javíthatnak a helyzeten. A fellépés hatékonynak bizonyult, mert a KöViM illetékes főosztálya, - ahol dr. Váradi József vezetésével már korábban is foglalkoztak egy új tiszai árvízvédelmi koncepció kidolgozásával - haladéktalanul megalakított egy szakértői bizottságot a kérdés megvizsgálására. Sorra készültek az alapozó tanulmányok. Néhány cím a Szolnoki Műhely által készített a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztését megalapozó tanulmányból: Dr. Kovács Sándor-VÁRiNÉ Szöllősi Irén: A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztését megalapozó hidrológiai és hullámtér hidraulikai vizsgálatok eredményei a Kö- zép-Tiszán, Varga László: A Közép-Tisza nagyvízi medrének vizsgálata, Csépes Eduárd-Dr. Bancsi István-VÉGVÁRi Péter-ARANYNé Rózsvári Anikó: Hordalékviszonyok vizsgálata a Tisza középső (Kisköre-Szolnok közötti) szakaszán, Czeglédi István: Hullámtéri erdőgazdálkodás, 69 Dr. Nagy István: A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése. Közép-Tisza, 2002/2. 70 Az egydimenziós hidraulikai modellel végzett számítások eredményei. Közép-Tisza, 2003/5. 71 Dr. KovAcs Sándor: A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése. Közép-Tisza, 2002/3-4. 72 A dokumentum címe: Gondolatok az Új Vásárhelyi Terv koncepciójának kialakításához, különös tekintettel a Közép-Tisza vidéki árvédelmi helyzetre. 73 „A hullámtéri lefolyási viszonyok javításával jelentős eredményt lehet elérni. 20-50 cm-re becsülhető az elérhető árvízcsúcs-csökkentés. Ez tűnik a leghatékonyabb és leggyorsabban megvalósítható beavatkozásnak, de folyamatos fenntartást igényel." Dr. Nagy István: A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése. Közép-Tisza, 2002/2. 94
