Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)

Folyószabályozás és árvízvédelem - A holtágak életre kelnek? - A holtág-rehabilitáció

A Tisza menti holtágak zömének fő feladata a belvizek befogadása, de ez sok esetben már gravitációsan nem, csak szivattyúzással oldható meg. Legtöbbjük medrében a fel- iszapolódás jelentős, ezért az eutrofizáció is nagy mértékben előrehaladt. Kisebb részük valamelyik nemzeti park kezelésébe tartozik. Különösen védettek a „szentély" holtágak (Feketevárosi Holt-Tisza, Szórói Holt-Tisza, valamint a Csatlói Holt-Tisza), amelyeknek élővilága - flórája és faunája - a természeti örökség részét képezi. Ezek a holtágak va­lamennyien a hullámtérben találhatók, hiszen az itteni kis vízmélység és mocsaras kör­nyezet vonzza a madarakat. A Közép-Tisza-vidéki holtágak közül talán - méreteit és hasznosíthatóságát tekint­ve - az Alcsi Holt-Tisza a legjelentősebb. Már az 1980-as években is kiemelt figyelmet fordítottak rá, hogy rendszeres vízcserével a Holtág vizének minőségét megfelelő ke­retek között tartsák, s megakadályozzák a tisztított és tisztítatlan szennyvizek bejutá­sát. Az 1990-es évekre már csak a MÓL Nyrt. Szajoli Bázistelep tisztított szennyvizének bevezetése maradt meg, de ennek minőségét rendszeresen ellenőrizték és a tisztítási technológiát is korszerűsítették. Ettől függetlenül 1997-ben célként fogalmazták meg, hogy a Holtág 159 km2-es vízgyűjtő területén a 100%-os csatornázottságot kell megva­lósítani.43 A Holtágban leülepedett szerves iszap kotrásának igénye a 90-es évek máso­dik felében vált egyre sürgetőbbé, de a durván egymillió m3 iszap kiemelésének, elszál­lításának és tárolásának várhatóan több száz millió forintos költsége minden szereplőt elriasztott az egyébként szükséges beavatkozástól. Ahhoz, hogy a Holtág ténylegesen is a térség tartalék ivóvízbázisa legyen - mint azt a 2002-ben megvalósított beruházás lehetővé tette-a jó vízminőség érdekében folyamato­san biztosítani kellett az Alcsi Holt-Tisza jó állapotát. A rehabilitáció keretében szükség van a Holtág iszapkotrására, a folyamatos vízfrissítést biztosító vízleadó útvonal bővítésére és a vízparti beépítésű ingatlanok szennyvízelvezetésére. 2007-ben az Alcsi Holt-Tisza menti vegyes használatú lakó- és üdülőterületek közel 2000 ingatlanán még nem volt szenny­vízelvezetés és -tisztítás. Az akkori szikkasztós és gyűjtőaknás megoldás nagymértékben szennyezhette a Holtág vizét. Az Alcsi Holt-Tisza természeti értékeinek megőrzése és a vízminőség javítása érdekében Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata 1994-ben lét­rehozta az Alcsi Holt-Tiszáért Közalapítványt. A Közalapítvány folyamatosan gondoskodik a vízminőség megóvásáról, évente átlag 2 millió m3 frissítő víz beadásának költségeit vál­lalta, és a lakosság bevonásával megszervezte a Holtág menti nagytakarítási akciót.44 Még a szocializmus korszakában, az 1970-es években épült ki a 2 km hosszú kajak-kenu pálya, amely nemzetközi versenyek megtartására is alkalmassá vált. Az Alcsi Holt-Tiszát az élő Tiszával fedett hullámtéri csatorna köti össze, amely egy­részt a környező belvízi öblözetből vezeti a vizeket a Tiszába, másrészt magas, de apadó jellegű tiszai vízállásnál lehetővé teszi a Holtág vizének pótlását. Elsődleges funkciója a belvíztározás, másodlagos az öntözővíz-tározás és jóléti hasznosítás. A Holtágba gravi­tációs úton a NK-X-2 öntözőcsatornán, valamint a Kiskengyeli-, és Kengyeli-csatornák útvonalán lehet frissítő vizet juttatni. Polgári védelmi célú vízbázisként is nyilvántartják. A Vízügyi Igazgatóság az 1980-as években elvezető csatornák építésével meggátol­ta, hogy a térségben lévő állami gazdaság állattenyésztő telepéről, továbbá az akkori ÁFOR és a TIGÁZ telepeiről szennyvíz juthasson a Holtágba. Megépítették továbbá a vízcseréhez szükséges szivattyútelepet is, s megoldották, hogy a Nagykunsági-főcsator­nából alkalmasint pótolható legyen a hiányzó vízkészlet. 43 Vass Károly: Az Alcsi Holt-Tisza jelene és jövője. Közép-Tisza, 1997/5. 44 Tornőczky György: 150 éves az Alcsi Holt-Tisza. Közép-Tisza, 2007/6. 82

Next

/
Oldalképek
Tartalom