Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
A vízgazdálkodás elmúlt négy évtizede hazánkban - A „dégeni" időszak eredményei és lezáródása, a vízgazdálkodás helye a társadalmi munkamegosztásban
A VÍZGAZDÁLKODÁS ELMÚLT NÉGY ÉVTIZEDE HAZÁNKBAN A „dégeni" időszak eredményei és lezáródása, a vízgazdálkodás helye a társadalmi munkamegosztásban A szocializmus kori vízgazdálkodás nagy korszaka 1975-ben Dégen Imre államtitkár nyugdíjazásával zárult le. Működésére visszatekintve a maga teljességében áll előttünk a szocializmus korának egy tehetséges, s a nagy elődökkel (Vásárhelyi Pál, Kvassay Jenő, Sajó Elemér, Lampl Hugó) méltán egy lapon említhető politikus-mérnöke, akit elődeitől bukásának oka és módja különböztetett meg. Tévedései egybeestek a korszak gazdaságpolitikai hibáival, társadalmi rendszerének ellehetetlenülésével. A szocialista rendszerrel együtt tört darabokra az egységes vízügyi ágazat dégeni struktúrája is. Kétségtelen tény, hogy az a két évtized, amely alatt a vízügyi szolgálat élén állt (1955- 1975), ritka alkalmat jelentett számára is, hogy egységes vezetési elveit, koncepcióit megvalósíthassa. Személyes adottságain kívül megadatott neki a szükséges politikai támogatottság', s működése egybe esett a szocialista korszak konszolidációjával, gazdasági megerősödésével. Az ország hidrológiai, vízgazdálkodási adottságai mindig is igényelték a szervezettséget, és az előrelátó tervezést. Törekvése arra irányult, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel a vízügyi ágazatot az ország gazdaságának érdekében hatékonyan működtesse. Dégen Imre államtitkár, az OVH elnöke 1 Közmondásosan jó kapcsolatot ápolt Fehér Lajossal, aki az 1950-es évek végétől egészen a 70-es évek első feléig - különböző fontos párt- és kormányzati pozíciókban - a magyar mezőgazdaság irányítói között talán a legnagyobb befolyással rendelkezett. 7
