Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Folyószabályozás és árvízvédelem - Folyószabályozási feladatok számbavétele 1984-ben
A szakemberek számára kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy a folyó csatornázottsága változásokat fog okozni a vízjárásban, ami kihat a part- és mederviszonyokra is. A tapasztalatokra épülő gyors intézkedések megtételét elodázta, hogy nem lehetett tudni a csongrádi vízlépcső mikor épül meg, vagy egyáltalán megépül-e?6 Megépítése esetén a szükséges folyószabályozási munkákat át kell ütemezni, s meg kell várni a csongrádi tapasztalatokat, mert a vízépítés sok tekintetben empirikus tudomány is. A fent említett tanulmány megjelenésének idején már szinte nyilvánvaló volt, hogy a csongrádi vízlépcső létesítésére nincs elegendő pénz és ennek megfelelően politikai akarat, így annak megépítése a messzi jövőbe csúszik át. Évtizedes tapasztalatok birtokában tudott volt, melyek azok a közép-tiszai szakaszok, ahol a part többé-kevésbé elmosódik, rongálódik. A folyamatok lassítását, vagy megállítását a kezdetektől (azaz az 1890-es évektől) fogva feladatként tűzték ki a folyammérnököknek, ám régi hazai gyakorlatnak megfelelően általában csak arra jutott pénz, hogy a legkritikusabb helyeken (ahol a partrongálódások az árvízvédelmi fővédvonalak biztonságát fenyegették) avatkozzanak be. Közel egy évszázadon át uralkodott az az alapelv, hogy a vezetőművek és a sarkantyúk koronájának magassága a helyi „0" víz (tehát az 1842. évi kisvíz) felett +1 méterrel épüljön és a szabályozási szélesség 110-115 m legyen a „0" víz magasságában. A vezetőmű feletti rézsű pedig 1:1,5 vagy 1:1,75 hajlású legyen. Amikor a Kiskörei-tározót 1978-ban 89 m A.f.-i szintre duzzasztották, az ezt követő években a Tisza vízjárásának és a duzzasztók üzemrendjének együttes hatására a Közép-Tiszán addig nem tapasztalt mértékű partszakadások és megcsúszások következtek be olyan szakaszokon (pl. a Kisköre-Martfű), amelyek korábban 30-50 évig állékonynak mutatkoztak. Mindezek a jelenségek indokolttá tették, hogy az általános szabályozási alapelveket felülvizsgálják ezen a kb. 187 km-es folyószakaszon. Az 1978-81 között elvégzett mérések kimutatták, hogy a XIX. század második felétől elvégzett árvízi, valamint az azt követően végrehajtott közép- és kisvízi szabályozások eredményeképpen az adott folyószakasz medre nagyobbrészt beágyazódott7, de előfordultak olyan kisebb szakaszok, ahol a medervándorlás nem állt meg. Hullámverés által okozott károk Kiskörénél 6 Az Állami Tervbizottság (ÁTB) 1978. szeptember 13-án jóváhagyta a Csongrádi Vízlépcső beruházási javaslatát, amelyet már az 1965-ös Vízgazdálkodási Keretterv is tartalmazott, ezt követően szeptember 21- én a Minisztertanács a beruházási javaslat elfogadásáról is döntött 7 A meder mélysége a partokhoz viszonyítva átlag 10-11 m volt, de előfordult 17-19 m is. 67
