Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Vízgazdálkodás Szolnok megyében - A Tisza-tó rendkívüli üzemelése a 2000. évi cianid szennyezés idején
maximális mennyiségű vizet sikerüljön betározni. Ezért február 4-én már napi 25 cm-rel, majd február 5-én napi 30 cm-rel megemelték a felvíz szintjét. A kívánt vízmagasság február 6-án állt elő. Másnap reggel Tiszafürednél a cianidszennyezés koncentrációja elérte 0,2 mg/l-es értéket. A felvízszint-csökkentés először óránkénti 0,5 cm-rel kezdődött. A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság laborja 16 órakor Tiszafürednél 4,9 mg/l koncentrációt mért, ami - mint utólag kiderült - a maximális szennyezési értéket jelezte. Ekkor fokozatosan csökkenteni kezdték a felvíz szintjét, amelynek nagysága 22 órára elérte az óránkénti 1 cm-t. A Vízlépcső alatt a mérési eredmények a koncentráció jelentős mérséklődését mutatták, de a legnagyobb mért szennyezőanyag mennyiség még így is 3,7 mg/l volt, ami továbbra is meghaladta a tervezett értéket. Ezért a védekezés irányítói49 többletvízhozam előállításáról döntöttek. A felvíz szintjét 13 óráig 2 cm/óra ütemmel csökkentették, ezután visszaállították az óránkénti 1 cm-es csökkentést. A mérési eredmények megfeleltek az előzetes számításoknak, a Szolnokhoz érkező víz cianid koncentrációja 3 mg/l körüli értéket mutatott. A vízkormányzás tekintetében további beavatkozásra már nem nyílott lehetőség. Ebben az időben indult el a Felső-Tiszán egy kisebb árhullám, mely közel 1000 m3/s- mal érkezett a Tisza-tóhoz, ugyanakkor a hígítással létrehozott kisebb árhullám a Tisza folyó alsó szakaszán magassági gondot okozott. Tiszaug és Mártély térségében a várható tetőzési magasság miatt a fokok bevédése is szükségessé vált, ezért az alsó szakasz tehermentesítése miatt február 10-én 10 órától 1 cm/óra, majd az alvízszint-csökkenés hatásának növelése érdekében rövid időre 2 cm/óra ütemben kezdték emelni a felvíz szintjét. Tekintettel az érkező árhullámra este már nem a felvízszintre, hanem az alvízre történt a szabályozás, amire addig a gyakorlatban még sosem volt példa. A Kiskörei alvizet 310-320 cm közé szabályozták be, amely eredményesnek bizonyult, hiszen sikerült mederben tartani a cianiddal szennyezett vizet az alsó szakaszon is, a hullámtereket pedig a szennyezett víz nem érte el. A rendkívüli üzemrend február 11-én ért véget. Jóllehet a folyó halfaunáját számottevő kár érte, azonban a Tisza-tavon és az alatti folyószakaszon a végzett próbahalászatok eredménye szerint a Tiszában megmaradt az élet, annak ellenére, hogy Budapesten környezetvédő zöld szervezetek 2000. február 20-án jelképesen „eltemették a Tiszát". Haltetemek a folyóparton 49 A KÖTIVIZIG részéről a védekezést irányító munkacsoport tagjai: dr. Nagy István igazgató, Varga László igazgató-helyettes főmérnök, Ivaskő Lajos, az ÁFO vezetője, dr. Bancsi István laboratóriumvezető és Fejes Lőrinc kiskörei szakaszmérnök-helyettes voltak. 58
