Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Vízgazdálkodás Szolnok megyében - A Tisza-tóról szárazon
A Tározó víztípusai közül talán a tavon belüli „régi" főmeder őrizte meg legjobban eredeti jellegét: változatos medrű, szeszélyes vízjárású folyó, de több méterrel magasabb vízszinttel, és jelentősen lelassult lefolyással. Ennek hatására viszont több szakaszon is kialakultak a természetes tiszai vízjárásra nem jellemző növényi társulások. A Tisza-tó térképe A tározóteret és a folyót az övzátonyokból kialakult erdős szigetek, máshol nádasok választják el egymástól, de vannak helyek, ahol a víztükör egybefüggő. A mederviszonyok mutatják, hol folyik a Tisza, és hol kezdődik a sekély tározótér. A tározótér medre a régi terepviszonyoknak megfelelően patakmedrekkel, holtágakkal, kubikgödrökkel tarkított, egyenetlen vízmélységű terület. Vize alapvetően sekély, gyorsan felmelegedő, többségében a folyóra jellemző tulajdonságokat mutat, de az áramlási holtterekben állóvíz jelleg alakult ki. Ezek az állóvíz jellegű terek mutatnak tavi vonásokat. A Tisza-tó abban is különbözik más tavaktól, hogy vízjárása szabályozható. Minden évben az október 23-i hétvégét követően elkezdik a tó vízszintjének folyamatos csökkentését. Napi 5-10 cm-es süllyedéssel november elejére elérik a téli vízszintet, hogy a Tározón minél kevesebb jégtömeg alakuljon ki, és az esetleges tavaszi hóolvadások, jégzajlások levezénylése biztonságos legyen a Tisza-tó területén. A tavaszi árvizek után a tó ismét a nyári vízszinttel üzemel a strandolok, horgászok és madarászok örömére. Szobor a Kiskörei Vízlépcső parkjában (Lajos József alkotása) 51
