Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
A Közép-Tisza vidék fürdő- és hévízhasznosításának fejlődése - Gazdálkodás a felszín alatti vizekkel
Gazdálkodás a felszín alatti vizekkel47 A Jász-Nagykun-Szolnok megye termálkútjaiból nyert víz alkalmazási területei - továbbra is a létesítéskori felhasználást véve alapul - változatosak, elsősorban az ipari hasznosítás tekintetében. Amennyiben a kutak százalékos arányát vesszük alapul, a lakossági célokat szolgáló termál vízmű kutak száma a legmagasabb (mintegy 38%). A kifejezetten jó geotermikus adottságú megyében a mennyiségileg legnagyobb számot az ivóvíz ellátást szolgáló, termál vízmű kutak képviselik. Ezek közel 34% áll használaton kívül, melynek egyik közvetett oka a vízdíjak 1990 utáni drasztikus növekedése és az ezzel összefüggő fogyasztáscsökkenés volt. Nagy számuk ellenére a lakossági vízellátásban betöltött szerepük csekély, jelentős részüket tartalékként veszik számításba. Kivételt ez alól a Jászság egyes területei jelentenek csupán, ahol - mint azt említettük - ivóvízellátási szerepük meghatározóbb. Az ivóvízellátást a mezőgazdasági célokat szolgáló kutak száma követte 27%-kal.48 A termálvíz széleskörű agrárgazdasági alkalmazásával a Jászság területe tűnt ki, ahol többnyire az állattartó telepek vízellátása érdekében létesítettek kutakat, amelyekkel emellett öntözési, üvegházfűtési, valamint szociális feladatokat is elláttak. Az elmúlt évtizedekben azonban a nagyüzemi növénytermesztés és állattenyésztés területén tapasztalt jelentős visszaesés következtében 14 kút szüntette be termelését, aminek elsősorban a szövetkezetek és állami gazdaságok felszámolása volt az oka. Ezek a kapacitások elvileg jelenleg is rendelkezésre állnak, azonban a kutak állapota többnyire a tervszerű karbantartás, fejlesztés elmaradása miatt erősen elhanyagolt. Kifejezetten a fürdők ellátására a kutak 19%-át építették. A működő kutak száma az elmúlt időszakban talán a fürdőhasznosítás területén csökkent a legkisebb mértékben, aminek az oka a turizmus ezen ágának folyamatos támogatásában keresendő. A gyógyászati, geotermikus fűtési, valamint kombinált balneológiái és épületfűtési, továbbá fürdő és gyógyászati célokra hasznosított termálkutak jelenleg is működnek. Jelentős (11%-os) hányadot képviselt az ipari hasznosítás, ami viszonylag sok szakterület között oszlott meg. Az Észak-Alföldi régión belül - amely régióhoz Jász-Nagykun-Szolnok megyén kívül Szabolcs-Szatmár-Bereg, valamint Hajdú-Bihar megye területe tartozik - térségünkben volt a legjelentősebb a termálvíz ipari célú hasznosítása. A 19 ipari célú termálkutat elsősorban Szolnokon, valamint Martfűn, Mezőtúron, Zagyva- rékason, Jászberényben és Jászkiséren létesítették. Döntően az élelmiszeripar vízigényét fedezték ilyen módon, ezek közül is kiemelendő a Szolnoki Cukorgyár. Nagyságrendileg az élelmiszeripart követi, a gépgyártást és a tömegközlekedési vállalatokat - a Volán telepet, a Magyar Államvasutak pályaudvarát és sporttelepét - kiszolgáló termálkutak száma. A Jászságban a Jászberényi Lehel Hűtőgépgyár, valamint a jászkiséri Magyar Államvasutak Építőgép Javító üzemének hévízkútjai a legjelentősebbek.49 A megye ipari termelése szintén áldozatul esett az utóbbi két évtized gazdasági változásainak. A felszámolt cégek által használt kutak lezárásával az ipari célt szolgáló termálkutak 43%-a szüntette be működését. 47 A téma áttekintése során Kulcsár Balázs: A geotermikus energia hasznosítási lehetőségei az Észak-alföldi régió agrárgazdaságában c. tanulmányát (Debrecen, 2012. http://ganymedes.lib.unideb.hu )) vettük alapúi. 48Ezen belül az állattenyésztéshez köthető a kutak 15%-a. 49U.a, mint a 47. sz. alatt idézett mű! 256
