Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)

A Közép-Tisza vidék fürdő- és hévízhasznosításának fejlődése - Fürdőfejlesztés, mint kitörési pont

elfogadható kikötőink a Tisza mentén, alig vannak az elemi normáknak megfelelő tiszai strandjaink. A zöldturizmushoz kerékpárutak kellenének, a falusi turizmushoz pedig programok, mert két-három nap után elunja magát a falura merészkedő turista, és ha még az idő is rosszabbra fordul, menthetetlenül megszökik."

Ebben az időben Jász-Nagykun-Szolnok megye 19 településen működő 24 termálfürdő közül mindössze 9 rendelkezett gyógyvízminősítéssel. A tulajdonos önkormányzatok és az üzemeltetők többsége saját erőből is nagy erőfeszítéseket tettek a továbblépés érdekében. Cserkeszőlőn három év alatt a fürdőlátogatók száma ötszörösére, a telkek értéke pedig háromszorosára növekedett.42 Tiszafüreden közel 800 külföldi vásárolt ingatlant. Őket is a helyi gyógyvíz, a város és környékének idegenforgalmi kínálata vonzotta a megyébe. Azonban hiába rendelkezett a megye településeinek több mint fele, összesen negyvennégy község és város termálkúttal, a 149 kút harmadából kinyert vizet inkább ivóvízként használták, és csupán 37%-uk szolgált a fürdők üzemeltetésére. A fürdők állapota pedig sok kívánnivalót hagyott maga után, noha fejlesztésükre a megelőző években több terv is készült.43

A helyzet rendezésére, az erők összefogására a megyei mellett hat önkormányzat és három vállalkozás 2002-ben megalakította a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Termál Klasztert, a fürdőhelyek régión belüli gazdasági láncolatát. Az érde,2Cserkeszőlő ezzel üde kivétel lett az ország egyik legszegényebb térségében, a Tiszazugban.

43 Összefogás a termálfürdőkért. Új Néplap, 2002. február 2.

Fürdőlátogatottsági térkép a 2008-as adatok alapján

254