Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
A vízgazdálkodás elmúlt négy évtizede hazánkban - Az ezredforduló vízügyi kihívásai és a hazai lehetőségek
Ezzel megkezdődött az új árvízvédelmi koncepció kialakítása, amely utóbb a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése (VTT) elnevezésű program formájában a töltések és árvízi tározók együttes alkalmazásával kívánja elejét venni a tiszai árvizek károkozásának. A fejlesztési cél az árvízi biztonság megteremtésén túlmenően kiterjed az érintett térség terület- és vidékfejlesztésére, az árapasztó-tározók területén egy új típusú tájgazdálkodás alkalmazására és meghonosítására, valamint a Tisza menti települések infrastruktúrájának fejlesztésére is. Az állami vízügyi szolgálat 2002-ben egy újabb kormányváltás és az azzal kapcsolatos kormányzati átszervezés következtében a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium keretein belül folytatta tevékenységét. 2002 őszétől immár dr. Váradi József helyettes államtitkár irányításával. Az ezt követő években a környezetvédelmi és vízügyi tárca a területi szervezetek tekintetében számos, esetenként egymásnak ellentmondó átszervezést is végrehajtott. A vízügyi igazgatóságoktól előbb elvonták elsőfokú vízjogi hatósági feladatkörüket, majd megkapták a működési területükkel összefüggő környezetvédelmi feladatok ellátását, miközben az Országos Vízügyi Főigazgatóság először Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatósággá (OKTVF), majd Vízügyi Központ és Közgyűjteményekké (VKK), később Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatósággá (VKKI) alakult át úgy, hogy az utóbbi szervezet középirányítói feladatokat látott el - hatósági jogosítványok nélkül. Az átszervezésekkel egyet nem értő, s emiatt 2003-ban - a tárca árvízvédelmi főosztályvezetőjével, dr. Szlávik Lajossal együtt - lemondó dr. Váradi József helyét szakállamtitkárként dr. Varga Miklós vette át, aki a 2006. évi rendkívüli dunai és tiszai árvizek elleni sikeres védekezést irányította. A vízgazdálkodás más területeit illetően lényegesen új helyzet alakult ki azzal, hogy 2000. december 22-én hatályba lépett az Európai Unió Víz Keretirányelve (VKI),25 amely az EU új víz-politikája érvényesítésének legfontosabb eszköze. Ennek előírásai szerint az Unió tagállamaiban 2015-ig a felszni és felszín alatti vizeket „jó állapotba" kell hozni, és ezt a jó állapotot fenntarthatóvá kell tenni. A Keretirányelvben megjelenő „jó állapot" nemcsak a víz tisztaságát jelenti, hanem a vízhez kötődő élőhelyek minél zavartalanabb állapotát, biztosítva az ehhez szükséges megfelelő vízmennyiséget is. 26 26 26„A közösségi cselekvés kereteinek meghatározásáról a víz-politika területén" című, 2000/60/EK irányelv 24 A 2000. évi tetőző vízállás a szolnoki vízmércén
