Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)

A Közép-Tisza vidék fürdő- és hévízhasznosításának fejlődése

A hidrogeológiai viszonyok idézésével2 párhuzamosan említsük meg, hogy a térség melegvizeinek feltárása egyrészt a második világháború idején folytatott, majd az 1950-es évek végétől újrakezdett olajkutató fúrásokhoz köthető, valamint az 1960-as évektől folyamatosan végzett ivóvíz-artézikút-fúrásoknak köszönhető. Ez utóbbi lendületet adott a fürdőfejlesztések megindulásának is. Az érintett települések tanácsi szervei általában egy-két évvel az eredményes fúrások után szorgalmazták a termálvizekre telepített fürdők megépítését. Míg korábbról csak Cegléd, Szolnok, Karcag-Berekfürdő és Cserkeszőlő fürdői, illetve fejlesztési lehetőségei voltak ismertek, addig az 1960-as években a feltárt meleg-, s nem egyszer gyógyhatású vízre alapozva sorra épültek a fürdők. így pl. Jászberény, Tiszafüred, Abony, Törökszentmiklós, Kisújszállás, Kunhegyes, Mezőtúr és Püspökladány, hogy csak az ismertebbeket említsük.3

Az 1960-as évek elején az ásvány-, gyógy- és hévizek felhasználását és azok számontartását az Országos Vízügyi Főigazgatóság még nem vonta vízgazdálkodási feladatkörébe, s azok nagyobb részének hasznosítása akkortájt alig érte el a 40-50%-ot.4

2 Széleskörű szakirodalmi tájékoztatást jelentenek a VITUKI, valamint az OVH Vízkészletgazdálkodási Központ kiadványai, továbbá Schulhof Ödön (szerk.): Magyarország ásvány- és gyógyvizei. Bp., 1957., illetve BarabAs Imrének a Közép-Tisza c. lapban folyamatosan megjelent ismertetései.

3 Ezen fürdők üzemeltetését általában maga a települési tanács, illetve városok esetében a városgazdálkodási vállalat, vagy a megyei víz- és csatornamű vállalat látta el.

4 OVF: 8. Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Kertterve, I. kötet, Bp., 1965.

239

Hévíz kutak elhelyezkedése a KÖTIVIZIG működési területén