Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
A Közép-Tisza vidék fürdő- és hévízhasznosításának fejlődése
A KÖZÉP-TISZA VIDÉK FÜRDŐ- ÉS HÉVÍZHASZNOSÍTÁSÁNAK FEJLŐDÉSE A KÖTIVIZIG területén kiemelt szerepe van a felszín alatti vízkészleteknek, a térség legkedvezőbb geotermikus adottságú, hévízkutakban legjobban ellátott területe Jász- Nagykun-Szolnok megye. Hévízellátottságának rövid jellemzéséhez hívjuk segítségül Tóth Tamásnak a KÖTIVIZIG honlapján található, „Felszín alatti vízkészlet" c. összeállítását: „A rétegvizek és a hévizek nélkül ma már nehéz lenne elképzelni az életet a Közép-Tisza vidéken. Szolnok város és a környezetében lévő hét kisebb település kivételével - melyek a Szolnoki Felszíni Vízműtől kapják ivóvizüket - ezekre a vízkészletekre alapul a közcélú vízellátás egésze. Hasonlók mondhatók el az ipari vízellátásról, valamint a nem öntözési célú mezőgazdasági vízigényt is sok helyen főként csak felszín alatti vízkészletekből lehet biztosítani. A területen közel 5000 db regisztrált (kataszterezett) kút van, melyeknek azonban jelentős része nem tekinthető üzemelőnek. A hévíz kutak száma mintegy 220-230 db, de ezeknek is 55-60%-a csak az üzemelő, a többi tartalék, időszakosan üzemelő, vagy használaton kívüli. A hévíz kutak legnagyobb része 500-1000 méter mélységű, az ennél sekélyebb, illetve mélyebb kutak száma jóval kisebb, 1500 méternél mélyebb kút pedig csak néhány akad. A legsekélyebb hévízkút Martfű 326,3 méteres vízmű kútja, a legmélyebb pedig cserkeszőlői strand 2311,5 méter mélységű termálkútja. A területen komolyabb mennyiségi problémák a réteg és hévízkészletekkel nem jelentkeztek. Igaz ez annak ellenére is, hogy különösen a mélyebb víztartókban a nyomásszintek továbbra is csökkenést mutatnak, ez azonban a víztermelést egyelőre nem nehezíti. A nyomásszintek csökkenése fokozottan igaz a hévíz kutakra, melyeknél a korábbi pozitív kutak jelentős része ma már csak szivattyús üzemmóddal képes a szükséges vízhozam biztosítására. Vízmennyiségi korlátozás bevezetésére ez idáig csupán a Duna-Tisza közi Homokhátság területén került sor, ahol a talajvízszintek drasztikus csökkenése miatt elviekben limitálni kellett a rétegvizekből történő víztermelést. A VITUKI által településenként meghatározott kontingens túllépése a regisztrált víztermeléseknél eddig nem történt. Ennek egyik oka a régi, nagy, „kutas" öntözőtelepekkel rendelkező mezőgazdasági nagyüzemek felbomlása, és ezzel együtt a vízigények csökkenése. A másik ok az előzővel összefüggésben a felaprózódott birtokrendszerhez kapcsolódóan az illegális kútfúrás, illetve vízhasználat elterjedése, melynek visszaszorítása és felszámolása a vízügyi hatóság egyik legfontosabb feladata lesz a jövőben. Az Igazgatóság illetékességi területén néhány természetes ásványvíznek tekinthető vizet (az összes oldott anyag tartalom meghaladja az 1000 mg/l-t) termelő kút is található. Elismert ásványvizeink közé tartozik például a tiszafüredi strandfürdő kútjának, a Cserke Kincse ásványvíz palackozó cserkeszőlői kútjának, vagy a kerekdombi, albertirsai és szentkirályi palackozóüzemek kútjainak vize. Gyógyvízminősítéssel az Igazgatóság területén is több kút rendelkezik. Ezek közül feltétlenül említést érdemel a szolnoki Tisza Szálló 948 méteres, a cserkeszőlői 2311,5 méteres, a berekfürdői 1186,5 méteres, és a túrkevei strand 2116 méter talpmélységű kútja, de meg kell említeni a ceglédi termálfürdő, a törökszentmiklósi strandfürdő és a mezőtúri strandfürdő termálkútjait is. Tiszajenőn hosszú évtizedek óta folyik a glaubersós és keserűvizes talajvíz kutak vizének termeltetése. Jelenleg csak a glaubersós kutak vizét palackozzák, napi 4,5 m3 mennyiségben. 237
