Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
A Közép-Tisza vidék víziközmű helyzetének fejlődése az utóbbi négy évtizedben - A térség víziközművesítésének helyzete a XXI. század első évtizedének vége felé
Az arzéntartalom szintjének a literenkénti 10 mikrogrammos határérték alá 2007-ig, illetve 2010-ig történő csökkentése a felmérés időpontjában huszonhat települést érintett. 2002- ben az addig literenként 50 mikrogramm fölötti arzéntartalmú vízzel ellátott Jásziványban - pályázati program segítségével - üzembe helyezték az arzénmentesítő technológiát, míg Tiszabőn új, alacsony arzéntartalmú kút kivitelezése történt meg. Ugyancsak új kutat adtak át Nagykörűben ésTúrkevén is, Cserkeszőlő és Kunszentmárton településeken pedig vízhálózat-bővítés történt. A szelevényi vízműnél a vákuumgáztalanítót újították fel. A fentieken túl a nitrittartalom csökkentése tekintetében továbbra is kritikus település maradt Csataszög, Jászkisér-Szellőhát, Tiszabő és Tiszapüspöki. Néhány község állandó, a szakszerű fertőtlenítés ellenére is visszatérő bakteriális gondokkal küszködtek, melynek alapvető oka az ivóvízhálózat elavultsága volt. A felmérések során egyértelművé vált, hogy az alföldi településeken a vízhálózatból származó ivóvíz minősége a magas arzén-, ammónia-, vas-, mangán-, illetve helyenként a bórkoncentráció miatt nem kielégítő. A szennyezőanyagokon kívül további gondot jelent, hogy a vízvezetékek túlnyomó többsége elöregedett, ezért az elosztóhálózatokban gyakran másodlagos szennyeződés is tapasztaltak. A vizsgálat a vízminőségi problémák alábbi főbb okait tárta fel: • korábban a vízfeltárás inkább a mennyiségi igényeket vette figyelembe, s nem folytattak méréseket az újabb időkben előtérbe kerülő szennyező komponensekre; • nincs megfelelő tisztítási-technológia a vízellátó rendszeren; • a korábbi évtizedek igényei miatt túldimenzionált elosztóhálózatban pangó vizek, rossz nyomásviszonyok alakultak ki, s a szükséges rekonstrukció elmaradása miatt a hálózatban megjelent a másodlagos szennyeződés. A fentiekből fakadó teendők az Észak-alföldi Régió Ivóvízminőség-javító Programjának egymást követő ütemeiben jelentek meg. A feladatok ellátására - az érintett települések összefogásával - hét ivóvízminőség-javítási társulás alakult meg: • Abádszalók-Tiszaroff közös Ivóvízminőség-javító Önkormányzati Társulás, • Berettyó-Körös Többcélú Kistérségi Társulás, • Csataszög, Hunyadfalva, Kőtelek, Nagykörű, Tiszasüly Ivóvízminőség-javító Társulás, • Jászsági Ivóvízminőség-javító Önkormányzati Társulás, • Karcag-Kenderes (Bánhalma) Vízi közmű Beruházási Társulás, • Tiszazugi Ivóvízminőség-javító Önkormányzati Társulás, valamint • Törökszentmiklós és Térsége Ivóvízminőség-javító Társulás.1'1 A Program tervezésekor gondot jelentett az is, hogy nem csupán az elsődleges szeny- nyezések kiszűrése volt része a feladatnak, hanem az uniós vízmintavételi direktíva, amely szerint az ellenőrző méréseket a vízkivétel helyén kell megvalósítani. Ez pedig magával hozta az elosztóhálózatok felújításának kötelezettségét is, tovább növelve a több száz milliárd forintos Program költségeit. Az Európai Unió 2005 augusztusában, az Észak-Alföldi Régió Ivóvízminőség-ja- vító Program I. ütemének támogatására 4,8 milliárd forintot szavazott meg, amelyet a magyar kormányzat további 960 millióval egészített ki. Az érintett önkormányzatoknak a Program végrehajtásához 640 millió forintot kellett önrészként biztosítani. Az összegből 25 vízkezelő rendszer (vízmű) technológiájának korszerűsítését és közel 115 km vízvezeték-hálózat cseréjét, valamint további 550 km-nyi vezeték tisztítását tervezték elvégezni. A felhalmozódott arzénban gazdag iszap eltávolítása, valamint a másodlagos szennyezésekhez hozzájáruló rossz minőségű azbesztcementből készült vízvezetékek felújítása és KÖTI-KÖVIZIG Vízgazdálkodási Évkönyv 2008. Szolnok, 2009 234
