Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
A Közép-Tisza vidék víziközmű helyzetének fejlődése az utóbbi négy évtizedben - Szolnok víziközműveinek fejlődése a rendszerváltozás utáni első évekig
csőit szűrőzésű kútra62 alapozva épült meg. A kútvizek ammóniát, metángázt, vasat és mangánt tartalmaztak, emiatt egy napi 5 ezer m3 kapacitású víztisztítót is működtetni kellett. A kezelt vizet a 2 x 600 m3-es térszíni medencéből szivattyúk nyomták a városi elosztó körvezetékbe, valamint a 750 m3-es víztoronyba. A főművek megépítését követően fektették le a 107 km hosszú városi elosztóhálózatot. A vízmű kiépítésében jelentős szerepet játszott az érdekeltek anyagi erejére is támaszkodó vízmű társulat.63 A város dinamikus fejlődésére jellemző, hogy már a 80-as évtized közepén azt állapították meg, hogy noha a víztermelési teljesítmény kielégítő, de a növekvő igények először a tárolókapacitás majd az egész vízmű megújítását követelik. Igaz ennek eredményeképpen 1988-ra megépült egy 300 m3-es tároló, de a helyzet így sem volt megnyugtató sem a vízbeszerzés, sem pedig a tisztítási technológia tekintetében. Továbbra is az volt az álláspontot, hogy soron kívül új kutat kell fúrni és az alkalmazott technológián is javítani szükséges.64 * A szennyvízkezelés helyzete ugyancsak megoldatlan volt, hiszen a Szajoli-I. csatornán át, közvetlenül a Tisza folyóba jutott a város - lényegében tisztítatlan - szennyvize.55 Sok huzavona után 1987-ben társulati alapon fogtak hozzá a szennyvíztisztító telep és a bővített csatornahálózat megépítéséhez. Az 1986 januárjában megalakult társulat beruházásánál az anyagi fedezet forrásai az érdekeltségi hozzájárulás, a Vízügyi Alap, a megyei ill. helyi tanácsi támogatás voltak. Az 1743 lakossági érdekelt mellett 40 jogi tag alkotta a társulatot. A beruházással az addigi 10- 15%-os csatornázottságot 50%-osra kívánták növelni úgy, hogy a befogadó Szajoli I. főcsatornába nem csupán mechanikailag, hanem biológiai szempontból is tisztított szennyvizet vezessenek. Mindezzel azonban a város belvíz által veszélyeztetett mély fekvésű részének helyzetén nem tudtak javítani.66 Túrkevén 1961-ben a meglévő belterületi kutak hasznosításával egy törpevízmű építéséhez fogtak hozzá. A város egészére kiterjedő közműves vízellátás érdekében a város északkeleti peremén épült vízmű telep kezdetben - 5 mélyfúrású kút hozamára alapozva - napi 1350 m3 ivóvizet szolgáltatott. Egy újabb kútcsoport bekapcsolásával a vízmű kapacitását az 1980-as években bővítették, majd 3 zártszűrővel ellátott vastalanító berendezést, egy 800 m3-es tisztavíz medencét és átemelő gépházat építettek meg, melynek szivattyúi a 60 km-es hálózatot és a 200 m3-es hidroglóbuszt táplálták. A vastalanítót két évtizedes használat után az üzemeltetésből kikapcsolták, mivel a berendezés már nem működött kellő hatásfokkal.67 Szolnok víziközműveinek fejlődése a rendszerváltozás utáni első évekig A szocializmus korszakának iparfejlesztései, a mezőgazdasági termelés átalakulása és számos egyéb ok következtében a megye székhelyen élők száma az 1970-es évtized elejére jelentősen megnőtt. Az 1960-as évek második felében a vízmű kapacitásának “Barabás Imre: A felszín alatti vízkutatás eredményei az 1980-as évben. Közép-Tisza, 1981/1. “Németh János: A víziközmű társulatok szerepe a települések víziközmű ellátásának fejlesztésében. Közép- Tisza, 1982/12. 64Ivántsó Iván: Csúcsfogyasztási szemlék - Optimális üzemeltetés. Közép-Tisza, 1989/7. “Kovács Gyuláné-SzALőKi József: A Közép-Tiszavidék vízi környezetvédelmének középtávú feladatai. Magyar Vízgazdálkodás, 1982/8. “Ivántsó Iván: Korszerű csatornamű Törökszentmiklóson.Közép-Tisza, 1987/7. “Bertók László, Bulkai Pál, Fejér László, dr. Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. Bp„ 2006 216
