Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
A Közép-Tisza vidék víziközmű helyzetének fejlődése az utóbbi négy évtizedben - Kényszeres erőfeszítések - a VI. ötéves tervidőszak víziközműves egyenlege
KÖTIVIZIG illetékes osztályának vezetője, Katö Ernő szerint a legnagyobb akadályt a szükséges pénzügyi fedezet hiánya jelentette, hiszen közismert tény volt, hogy a csatornamű-beruházások fajlagos költségei többszörösen meghaladják a vízműépítés költségeit. Rámutatott arra is, hogy helyenként nézetbeli problémákat is tapasztaltak, amikor a helyi döntéshozók - mondván, hogy a szennyvíztisztítás nem termelő infrastruktúra - félretették a környezetvédelmi érdekeket, megfontolásokat, és igyekeznek minél későbbre halasztani a megoldást.38 A vízellátás nem csupán a szocializmus korszakában élvezett előnyt, hanem már a századfordulón is. Nem véletlenül panaszkodott annak idején a víziközmű tervezés egyik kiemelkedő hazai mérnöke, Pirovits Aladár, hogy „lehetetlen nem látnunk a vízműben az édes, a csatornaműben pedig a mostohagyermek sorsát,"39 Az előbbi fejezetben említett víztakarékosság, valamint a meglévő lehetőségek jobb kihasználása érdekében az 1980-as évek elején a KÖTIVIZIG felmérést készített a vízművek mértékadó kapacitásáról. Összességében mintegy 9-10%-os tartaléknövelő lehetőségeket tártak fel, amellynek révén minimális beruházási igénnyel, egyszerű beavatkozásokkal az ivóvíztermelést fokozhatták. Ezt komoly eredménynek könyvelhetjük el, mert a felmérések azt is kimutatták, hogy ebben az időszakban - miután nem szokás a csúcsigényekre kiépíteni a vízműveket - különösen meleg nyári napokon rövid, átmeneti vízhiánnyal továbbra is számolni kellett egyes településeken. Figyelembe véve azt, hogy akkoriban az összes víztermelő kapacitásnak 66,4%-át tette ki a napi átlagos víztermelés, a rendszerek rugalmassága a 33,6%-ot is elérte, akkor ez a tartaléknövelés az országos átlaghoz viszonyítottan kedvező mértéket jelentett.40 Az „emelt fővel való lemondás" példáját olvashatjuk A vízellátási-csatornázási olló címmel a Magyar Vízgazdálkodás-ban megjelent cikkben, ahol a szerző, Kató Ernő azt írta: „Tudomásul kell vennünk, hogy a célszerűen ütemezett, bővíthető szennyvíztisztító beruházásoké a jövő. Ma le kell mondanunk a 100%-os tisztítási hatásfok megköveteléséről, el kell fogadnunk átmenetileg a 30-50%-os lebontási hatásfokot biztosító szennyvíztisztító telepeket is, ha ez illeszkedik a térség vízgazdálkodási rendjébe." A KÖTIVIZIG-et mindezek mellett nem illethette szemrehányás, mert a vízellátás és csatornázás közötti aránytalanságok megszüntetését hatósági, felügyeleti és elvi szakágazati irányító tevékenysége mellett az Igazgatóság építő szervezete a kivitelezés területén is igyekezett helytállni. Közreműködtek Cserkeszőlő, Kunmadaras és Tisza- földvár csatornaművének, a Szolnoki Papírgyár valamint a Kunszentmártoni Pannónia szennyvíztisztító telepének megvalósításánál. Azonban ezzel együtt sem volt kétséges senki számára, hogy vízellátási-csatornázási közműolló további nyílásának megállítása, illetve a záródás megkezdésének reális esélye csak a VIII-IX. ötéves tervek távolában várható.4' Mindenesetre a tervidőszak végén az országos helyzetet így értékelte az OVH elnöke, Kovács Antal: „Bár a szennyvíztisztító kapacitás a tervidőszak végére több mint 50%-kal meghaladja az 1980-as állományt, ebben a tervciklusban sem teljesítettük az előirányzatot. Tehát a szennyvízelvezetés és -tisztítás lényeges fejlesztése ellenére nemcsak a vízellátás fejlődésének ütemétől maradt el, hanem tovább növekedett a tisztítatlanul elvezetett szennyvíz mennyisége is, ezáltal nőtt a befogadók terhelése. A szennyvíztisztítási programban valamennyi településtípusnál lemaradás van."42 38Kató Ernő: A vízellátási-csatornázási olló. Magyar Vízgazdálkodás, 1984/7. 39Pirovits Aladár: Budapest csatornázása. Budapest, 1910. “Kató Ernő: A vízellátási-csatornázási olló. Magyar Vízgazdálkodás, 1984/7. 41A „menetrendet" figyelembe véve ez az 1991-2001 közötti időszakot jelentette volna. “Vízgazdálkodási és Közművesítési Konferencia Budapesten. Kovács Antal államtitkárnak, az Országos Vízügyi Hivatal elnökének előadása. Magyar Vízgazdálkodás, 1985/7. 210
