Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
A Közép-Tisza vidék víziközmű helyzetének fejlődése az utóbbi négy évtizedben - Eredmények és elmaradások - az V. ötéves tervidőszak víziközmű-fejlesztéseinek felemás mérlege
korábbi állapotot, inkább romlott a helyzet.25 Beszédében a kialakult viszonyokat némileg kendőzve „egyetlen szépséghibaként" említette, hogy „némi adósságunk maradt a szennyvíztisztító telepek fejlesztésében". Ugyanitt a jövőre nézve megerősítette, hogy a VI. ötéves tervidőszakban is súlyponti feladat a települések vízellátásának és szennyvíz- tisztításának fejlesztése, figyelemmel arra, hogy a vízigények és vízkészletek területi és időbeli egyensúlyát egyre több helyen csak a regionális, nagytérségi víztermelő-elosztó rendszerek fejlesztése révén lehet megteremteni. Eredmények és elmaradások - az V. ötéves tervidőszak víziközmű-fejlesztései- nek felemás mérlege Amikor az 1980-ban lezárult tervidőszakról mérleget készítettek, akkor a KÖTIVIZIG működési területén lévő 99 település közül már 88-ban kiépült a vezetékes ivóvízhálózat26 (azaz a lakosság 77%-a ellátottá vált). Az egy főre eső nettó lakossági napi vízfogyasztás 70-ről 100 literre emelkedett, igaz, ez elmaradt az országos átlagtól. A vízművek mértékadó napi víztermelő kapacitása 1975-ben a napi 93 800 m3-ről 126 100 m3-re nőtt. Többek között üzembe helyezték a Szolnoki Felszíni Vízmű napi 45 000 m3 kapacitású I. ütemét, a jászberényi II. sz. vízmüvet, Törökszentmiklós új vízmüvét, Cegléden pedig a nagy átmérőjű kavicsolt kutak fúrásával növekedett a vízmű kapacitása. Az átlagos víztermelés a napi 64 000 m3-ről 86 000 m3-re, az ivóvízvezeték-hálózat hossza pedig 1900 km-ről 2445 km-re emelkedett. A központi elvárásoknak megfelelően a Közép-Tisza vidékén is előtérbe került a térségi ellátó rendszerek kialakítása. Ekkor már térségi vízműrendszerről történt a Szolnokot körülvevő települések ellátása, valamint kistérségi rendszerként működött Tiszabög-Tiszakécske-Lakitelek és Tiszaalpár, valamint kicsit később Csépa-Tiszasas- Tiszaug és Tiszaszentimre-Tomajmonostora és Újszentgyörgy vízvezetéke. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a vízműtársulatok szerepét az említett fejlesztésekben. Jellemzően a települések közül 43-ban társulati úton oldották meg a vízmű építését, vagy bővítését.27 A beruházások Törökszentmiklós város kivételével a községekben valósultak meg. A valóban komoly eredmények mellett28 a Közép-Tisza vidékén az V. ötéves tervidőszakban sajnos a „közműolló"29 is növekedett és a kortársak szerint szárainak záródására a következő tervidőszakban (1980-85 között) sem lehetett számítani. A 1980-as évek legelején 99 település közül mindössze 12-ben működött csatornamű, de ezek is a keletkező napi 48 ezer m3 szennyvízből csak 27 ezer m3-t tudtak megtisztítani.30 25 Jóllehet öt év alatt a mechanikai tisztítás közel háromszorosára, a biológiai pedig kétszeresére növekedett, ennek ellenére a szennyvizek 60%-a tisztítatlanul érte el a befogadókat. (Országos tanácskozás - Közös összefogással a vízügyi ágazat célkitűzéseiért. Magyar Vízgazdálkodás, 1981/2.) 26 Kató Ernő: Tovább nyílott az olló de... Magyar Vízgazdálkodás, 1982/1. 22 A társulati úton épült vízművek 1978-ig többnyire közkifolyós ellátást biztosítottak, ezt követően azonban már garantálták a házi bekötést is. (Németh János: A víziközmű társulatok szerepe a települések víziközmű ellátásának fejlesztésében. Közép-Tisza, 1982/12.) 28Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a hálózatba bekapcsolt lakások aránya még mindig nagyon alacsony, 35%-os volt, s e tekintetben az ellátás bővítését fontos feladatnak tekintették. 25A „közműolló" fogalma alatt a vízvezetékhálózat és a hozzá kapcsolódó szennyvízcsatorna-hálózat arányát, avagy a vezetékes vízellátásba bekapcsolt lakások és a szennyvízvezetékkel rendelkező lakások arányát értjük. A kétféle megközelítés számszerűen nem pontosan ugyanazt az eredményt adja, de ideális esetben - az „olló" szárainak záródásakor az arány 1:1, százalékban kifejezve az eltérés 0%. “Bemutatkozik a Vízellátási és Csatornázási Osztály. Közép-Tisza, 1982/6. 207
