Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
A Közép-Tisza vidék víziközmű helyzetének fejlődése az utóbbi négy évtizedben - A „kis MÁFI"
Amint az az előző összeállításból is kitűnik, a Közép-Tisza vidékének vízellátása döntő mértékben a rétegvizeket megcsapoló fúrt kutakra épült (lényegében csak Szolnok jelent mindmáig kivételt e tekintetben), s az ezekkel kapcsolatos hidrogeológiai feladatok a KÖTIVIZG szakembereire hárultak. Nem csupán a városok, hanem a községek is az Igazgatóság segítségét vették igénybe, így a megnövekedett számú hidrogeológiai szakvélemény elkészítése során az itt dolgozók komoly tapasztalatokra tettek szert, s minden egyes fúrás mintáit elemezve lassanként összeállt számukra a térség vízföldtani képe. Az eredményekről gyakran beszámolt a Közép-Tisza című lap hasábjain Barabäs Imre, s nem csekély büszkeséggel állapította meg, hogy az Igazgatóság Felszín alatti Vízgazdálkodási Csoportját szakmai körökben az 1980-as évektől kezdve „kis MÁFI"-nak hívták.10 Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Igazgatóság hidrogeológusai szoros munka- kapcsolatban álltak a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI), a Vízkutató és Fúró Vállalat (VIKUV), a Vízügyi Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) és a Kőolajkutató Vállalat szakembereivel, adataikat, ismereteiket folyamatosan egyeztették. A „kis MÁFI" Az már az 1960-as években is egyre nyilvánvalóbb volt, hogy a talajvizet az ország jelentős részén ki kell iktatni a lakossági fogyasztásra alkalmas vizek köréből. A vezetékes vízellátás kiépülése előtt mindenki saját kút építésére törekedett. Az Alföldön ahol lehetett - némi túlzással - szinte minden házban volt egy ásott, vagy egy mélyfúrású kút. A kutak vizének ellenőrizhetetlensége azonban egyre inkább az egységes vízszolgáltatás kialakítását sürgette. Fúrómag minták vizsgálata a Jászberényi Hűtőgépgyárban A vízművek kútjait azonban csak előzetes szakvélemény alapján lehetett fúratni, a hatósági jogosítvánnyal a területileg illetékes vízügyi igazgatóság rendelkezett. Kezdetben a megrendelő intézmény, vagy település vezetői döntöttek a fúrás helyét illetően, 10BarabAs Imre: Egy furász elmélkedései az elmúlt évezredről, századról. Közép-Tisza, 2000/1. 200
