Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
A Közép-Tisza vidék víziközmű helyzetének fejlődése az utóbbi négy évtizedben - Országos előzmények, szakmai körülmények
A KÖZÉP-TISZA VIDÉK VÍZIKÖZMŰ HELYZETÉNEK FEJLŐDÉSE AZ UTÓBBI NÉGY ÉVTIZEDBEN Ha térségünkben az elmúlt időszak ivóvízellátásának és csatornázásának (ide értve a szennyvizek tisztítását is) történetét kívánjuk összefoglalni, nem tekinthetünk el az előzményektől és az országos helyzetkép felvázolásától. Országos előzmények, szakmai körülmények A víziközművesítés ügye az 1960-as évektől kezdve nagyon összetett állapotot tükrözött. Egyrészt eltért egymástól a városok és a falvak vízellátásának megoldása, másrészt az egyes városok közművesítettsége között is jelentős különbségek mutatkoztak. Az akkori politikai vezetés az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF, majd később OVH) szakmai támogatásával az ország közműellátottságának, ezen belül a vízellátásnak dinamikus fejlesztését tűzte ki célul. Az 1958-tól kezdődő két és fél évtized az európai színvonalhoz való felzárkózás időszaka volt. Míg korábban, az 1950-as évek első felében, a nehézipar túlzott fejlesztése idején az ún. „szocialista városok" és a hozzájuk kapcsolódó nagyipar vízellátásán és csatornázásán volt a fő hangsúly, addig az 1960-as években az életszínvonal emelésére irányuló politikai szemléletváltás eredményeképpen megkezdődött a többi város és a falvak ivóvízellátásának korszerűsítése, az igények magasabb színvonalon való kielégítése. A korábbi években rendszeresen jelentkező vízhiányok megszüntetése ugyancsak a gazdasági erőforrások hatékonyabb és koncentrált felhasználására, a gyors ütemű fejlesztés megalapozására, az ehhez szükséges szervezeti keretek létrehozására, valamint korszerű műszaki megoldásokra épülő művek kiépítésére sarkallták az illetékes állami és tanácsi szerveket. A program megvalósításhoz szükséges egységes vízgazdálkodási szemléletet az OVF biztosította, amelynek Vízellátási és Csatornázási Önálló Osztálya az évek során egyre több kötelezettséggel és jogosítvánnyal rendelkezett, illetve feladatot látott el:1 • a vízellátással összefüggő vízkészlet-gazdálkodás, valamint a vízbeszerzés és vízelvzetés általános műszaki megoldásainak meghatározása; • a különböző minisztériumok felügyelete alá tartozó létesítmények vízellátásának és szennyvízelvezetésének összehangolása; • a komplex vízellátási és szennyvízelvezetési művek beruházásainak lebonyolítása; • a tanácsi vízgazdálkodási tevékenység főfelügyelete, beleértve a tanácsi víz- csatornamű és kútépítő vállalatok, illetve vállalati részlegek műszaki és gazdasági szak- irányítását is. A fentiek alapján kezdődött el az 1950-es évek vége felé a vízügyi igazgatóságokon, és a tanácsok szervezetén belül a szakfeladatokkal megbízott munkatársak osztályba szervezése, valamint a fejlesztési, építési tevékenységet is ellátó megyei szolgáltató vállalatok megalakítása. 1 Bertók László-BuLKAi PáI-Fejér László-dr. Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása - A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. Bp„ 2006. 193
