Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Belvízvédelem és öntözés - Belvizek, aszályok akár az árvizekkel egyidejűleg is
A belvíz levezetését nehezítette, hogy a befogadó folyók folyamatosan magas vízállása miatt csak rövid ideig lehetett élni a gravitációs bevezetés lehetőségével, zömmel a költséges szivattyúzás maradt a szinte egyedüli műszaki eszköz a védekezők kezében. Mozgósítani kellett az országban másutt található mobil szivattyúkat, mert a meglévő készlet a sűrű használattól gyakrabban romlott el, s vált időlegesen használhatatlanná. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy az évről-évre elmaradó fenntartási munkák védekezési időszaki munkavégzéssel nem pótolhatóak hatékonyan, a vegetációs periódus beköszöntével a korábban elvégzett tisztítások után ismételt beavatkozásra lenne szükség. Mindezek mellett elgondolkodtató volt, hogy azok a munkák, amelyeket - elsősorban a belterületeken - a lefolyás gyorsítása érdekében végeztek, üzemelési kockázatot jelentettek a torkolatnál meglévő szivattyútelepek számára. Tehát vagy a szivattyúte- lep/ek kapacitását kell növelni, vagy módot kell találni az ésszerű vízvisszatartásra. S, ami mindig vissza-visszatérő tapasztalat volt: előbb-utóbb át kell értékelni a földhasználati és támogatási rendszert az elöntéssel érintett területeken, elsősorban a gazdaságtalanul vízteleníthető helyszíneken.136 A Közép-Tisza térségében még az öntözési vízszolgáltatási idényben is hosszan elnyúló első-, másod- és harmadfokú védekezés folyt. Mindezen nehézségek ellenére a Vízügyi Igazgatóság - tekintettel a kárt szenvedett termelők problémáira - az üzemeltetői rendelkezési állásra vonatkozó díjtételeit negyedével csökkentette és lehetővé tette a későbbi fizetést is az öntöző-, a rizstelepek, valamint a halastavak üzemeltetői számára. A körülmények természetesen jelentősen csökkentették mezőgazdasági vízfelhasználást és a térségi vízátvezetésre vonatkozó igényeket. Míg az erősen aszályos előző esztendőt az elhúzódó öntözési időszak és a jelentős tavaszi vízhasználat jellemezte, addig 2010-ben lényeges öntözés csak a nyár közepén történt. Jellemző módon a Jászsági öntözőrendszerben egyáltalán nem volt szükség öntözővízre.137 A Közép-Tisza vidékén a belvíz miatti terméskiesést 20-30%-ra becsülték. A halastavak nagy része a folyamatos esőzésekből származó belvizekből tudott gazdálkodni, és a párolgási veszteséget fedezte a sok nyári csapadék, hasonlóképpen, mint a rizstelepeknél. A térségi vízátvezetéseket illetően, a TIKEVIR előírásai szerint a KÖTI-KÖVIZIG a Hármas-Körösbe 47,6 millió m3-t, a Hortobágy-Berettyóba 143,3 millió m3-t, a Millér-csator- nába 2,9 m3-t, s végül az Alcsi-Holt-Tiszába (a TRV Zrt. közreműködésével) 1,1 millió m3-t továbbított. Ezek a mennyiségek az ár- és belvízi helyzet miatt lényegesen elmaradtak a korábbi években átadott víztömegektől. A belvizes időszakban a KÖTI-KÖVIZIG Regionális Laboratóriuma két alkalommal is ellenőrizte a Hortobágy-Berettyó vízminőségét, s öntözési szempontból a kifogásolható (III. o.) kategóriát kellett megállapítaniuk a magas nátrium százalék miatt. Az átemelt belvíz miatt több napig sötét és rossz szagú Hortobágy-Berettyóban tömeges halpusztulás történt. A halpusztulás antropogén terhelésre utalt. A vízminőség-védelmi vizsgálatokat és a kárelhárítást ez váltotta ki. Az átöblítés érdekében június közepén a Nagykunsági-főcsatorna Keleti ágán megemelt vízszinten kellett frissítő vizet biztosítani.138 Ellenőrizték a Hármas-Körös minőségét is, s az eredmények - öntözési szempontból - itt sem voltak maradéktalanul kielégítőek. Tanulságos volt, hogy a Tiszaroffi árvízszint-csökkentő tározó feltöltésekor vizsgált víz a feltöltést követő negyedik napon (június 14.) - a kedvezőtlen oxigén-viszonyok 136 Sólyom Péter: Belvízvédekezés tapasztalatai 2010-11. Közép-Tisza, 2011/1. 137 KÖTI-KÖVIZIG Vízgazdálkodási Évkönyv, 2010. Szolnok, 2011. 138 L. Z.: Végre apad a Tisza. Új Néplap, 2010. június 17. 184
