Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Belvízvédelem és öntözés - Amortizálódó belvízvédelem
Mindaddig, amíg 2001-ben a kormányzati intézkedéseknek megfelelően az Igazgatóság át nem adta egyes csatornák kezelői jogait, addig a KÖTIVIZIG 1640 km állami belvízcsatornát és belvizeket befogadó szivárgócsatornát kezelt. A csatornákon szállított vizeket 89 db, összesen 147,8 m3/s névleges kapacitású szivattyútelep emelhette át a befogadókba. A ritkábban előforduló nagy belvizek visszatartására 27 belvíztározó és holtág szolgált, összesen 28,6 millió m3 térfogattal. A 2424 km összhosszúságú társulati közcélú csatornahálózatot kiegészítette az 1200 km önkormányzati kezelésű, illetve tulajdonú hálózat, valamint az egykori tsz-ek 2300 km hosszúságú, üzemi kezelésű csatornahálózata, így összességében a terület belvizeinek elvezetésére elméletileg egy durván 7500 km hosszú hálózat állhatott (volna) rendelkezésre. Az üzemi művek a földek kárpótlási folyamatában többnyire gazdátlanokká váltak. A régi vízjogi engedélyek átírására nem adatott lehetőség, mivel vagy nem állt rendelkezésre új tulajdonos, vagy kiléte nem volt ismert. Ráadásul a belvízlevezető létesítményeket gyakran megrongálták, üzemképtelenné tették. A csatornák állapota azonban sok kívánnivalót hagyott maga után. Az Igazgatóság kezelésében lévők rendszeres karbantartására (iszapeltávolítás, gaztalanítás, burkolatfelújítás) sem állt elegendő költségvetési forrás rendelkezésre, miként a társulatok, az önkormányzatok, valamint a gazdálkodók sem kerültek abba a helyzetbe, hogy a kezelésükben lévő rendszereket fenntartsák, így egy-egy csapadékosabb időjárás bekövetkeztekor jelentős elöntésekkel lehetett számolni. Érdemes megjegyezni, hogy az 1970-es évektől jelentős kormányzati/költségveté- si támogatások jutottak a meliorációs program megvalósítására, azzal a célja, hogy az ország egész területén - így a Közép-Tisza vidékén is - javítsák a termőtalajok szerkezetét, ahol lehetséges ott drénezéssel szabályozzák a talaj vízállapotát, a felszíni és felszín alatti lefolyás mértékét. Az 1990 utáni földtulajdonosi változásokkal az addigi összefüggő meliorációs rendszerek óhatatlanul szétszabdalódtak, fejlesztésük, fenntartásuk, üzemeltetésük lényegében megszűnt. A tsz-ek felbomlásával az üzemi csatornák kezelői jogát az önBelvízzel elöntött Közép-Tisza-vidéki területek oszlopgrafikonja 1963-től napjainkig 167
