Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Belvízvédelem és öntözés - Dél-Pest Megyei Vízgazdálkodási Társulat - Állami akarat kontra gazdálkodói szándék 1975-ben - Öntözések az 1970-80-as években
A vízminőség meghatározó szerepére jellemző példa mindaz, amit a kisújszállási Tisza-ll. Tsz. termelési elnökhelyettese, Guba Mihály mondott egy 1981-es interjúban: „...Két éve még 800-900 hektáron termeltünk rizst, jelenleg 541 hektáron. Ennek az a magyarázata, hogy a víz egy részét gravitációs úton a Tiszából kapjuk, és ez tiszta víz. A másik része azonban többszöri lecsapolásból származó belvíz, városi szennyvíz, ami a főcsatornákból érkezik. Az algásodás, az oxigénhiány miatt ez a víz rossz minőségű, ezért az így érintett területeket kikapcsoltuk a termelésből, illetve silókukoricát termeltünk rajtuk." A KÖTIVIZIG év során tett intézkedései között meg kell említeni a holtágak, így pl. a Gyova-mámai-Holt-Tisza úszóművel való feltöltését, az Alcsi Holt-Tisza szivattyús, illetve árhullám segítségével történő gravitációs feltöltését. A gyovai és a márnái részből álló holtágrendszer a Tisza szabályozása során 1858-ban végrehajtott 83. számú átmetszéssel alakult ki, és a bal parti ármentesített területen húzódva az északi (gyovai) holtágrészen keresztül kapcsolódik a Tiszához. A két holtágrészt a rövid Máma-gyovai összekötő csatorna kapcsolja egybe. A Tiszából szivattyúval, illetve belvízből tölthető, vizét a Máma-tőkefoki belvízcsatornán keresztül a Hármas-Körösbe lehet vezetni. Elsődlegesen belvíz, másrészt öntözővíz tározására használják. A környék mező- gazdaságai célszerűen csak innen láthatók el öntözővízzel, de vízkészlete korlátozottan áll rendelkezésre.70 Amikor dr. Eleki János, MÉM miniszterhelyettes a mezőgazdasági vízgazdálkodás VI. ötéves tervi feladatairól szólva71 a korábbi időszak eredményei között megemlítette, hogy öt év alatt a gazdaságok 60%-ánál az öntözésre berendezett terület mérete már meghaladta a 600 hektárt, akkor ez kétségkívül jelentős előrelépésnek számított. Ugyanakkor el kellett ismernie, hogy a meglévő berendezések állagmegóvására kevesebbet fordítottak a gazdaságok, ezért elhasználódásuk is gyorsabb volt a pótlásnál. Számottevően növekedtek az ipari eredetű anyagok, szolgáltatások (többek között az öntözővíz) árai, s ezek, valamint a csapadékosabb időjárás miatt is kisebb volt az öntözési kedv. A vízjogi engedélyt is több gazdaság mondta le, így az öntözhető terület valójában közel 100 000 hektárral csökkent a statisztikailag nyilvántartotthoz képest. A vízjogról való lemondás még pozitív folyamat is volt addig, amíg olyan gazdaságok éltek ezzel a lehetőséggel, akiknél elavult már a berendezés, vagy alkalmatlan volt a vetésszerkezet. Ám nem egy esetben előfordult, hogy olyan gazdaságok is lemondták, ahol az üzemeltetéshez a feltételek amúgy adottak voltak, s ezzel kárt okoztak a népgazdaságnak.72 Persze előfordult trükközés is e téren, mert volt üzem, amely a végleges vízjogi engedélyt visszamondva ideiglenes engedélyt kért, mert akkor az alapdíjfizetés 50%-a alól mentesült. Más „költségmegtakarításra" is volt példa Szolnok megyében: 1981-ben kilenc gazdaságban végzett felmérés szerint 125 mobil berendezést üzemeltettek, de csak 37-nek volt vízjogi engedélye! A jövőt illetően a miniszterhelyettes be kellett ismerje, hogy a gyepek öntözése is elmaradt a kívánatostól. A középtávú tervidőszak növénytermesztési fel70 csongradisporthorgas.gportal.hu/gindex.php7pg 71F. Gy.: A mezőgazdasági vízgazdálkodás távlata, feladatai a VI. ötéves tervben. Magyar Vízgazdálkodás, 1981/5. Itt említendő meg, hogy a VI. ötéves terv már nem emelte ki a vízgazdálkodási feladatok közül az öntözést. 72Géczi Károly-dr. Szilárd György: 1981-es tapasztalatok alapján - Az öntözéses gazdálkodás 1982. évi feladatairól. Magyar Vízgazdálkodás, 1982/2. 156
