Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Belvízvédelem és öntözés - Dél-Pest Megyei Vízgazdálkodási Társulat - Állami akarat kontra gazdálkodói szándék 1975-ben - Öntözések az 1970-80-as években
zet szélére került. A gazdaságok az előző években leadott vízjogi üzemeltetési engedélyeiket sorban kezdték visszakérni. A KÖTIVIZIG 2435 ha-ra adott egyszeri vízhasználati engedélyt. A működési területen ezzel együtt 56 672 ha öntözhető területre, valamint 2145 ha halastóra adtak ki vízjogi üzemelési engedélyt. A júniusig beérkezett igények szerint a termelők 32 432 ha-t kívántak öntözni, amibe beleszámították a 6565 ha-nyi rizstelepet is (az engedélyezett rizs vetésterületének 62%-át). Az addig eltelt időszakban (a nyár elejéig) 80 millió m3 vizet termeltek ki, amelynek 80%-át öntözésre, 10%-át halastóra szolgáltatták, míg a fennmaradó 10% a veszteség (szivárgás, párolgás) volt. Az igények maradéktalan kielégítésére a TIVIZIG-gel történt megállapodás alapján a Hor- tobágy-Berettyó vízszintjét 10 cm-rel megemelték. Az év második felében is számítani lehetett az öntözés fokozódására, mert a talaj felső 50 cm-es rétegének a telítettsége - az optimális 70-80% helyett - 50% körüli volt. A KÖTIVIZIG munkatársai az OVH felkérésére megvizsgálták a felhagyott rizstelepek halastavi hasznosításának lehetőségét és ennek eredményeképpen a tiszasülyi Béke és Barátság Mgtsz, a vízügyi igazgatóság tervei alapján egy 22 hektáros halastavat létesített, amely a későbbiekben a tsz számára jelentős hasznot hozott.63 Az elkövetkező években is hasonló volt a helyzet a KÖTIVIZIG működési területén. Bár a Kiskörei Vízlépcső átadásának 10. évfordulóján megjelent cikkében64 dr. Hegedűs Lajos igazgató a szokásosnál is optimistább képet festett a nagyműtárgy öntözésfejlesztő hatásáról, azonban csak nagy erőfeszítésekkel (az egyszeri vízhasználati engedélyezési művelet felgyorsításával, a változó vízdíjak időszakos elengedésével, az öntözési idény meghosszabbításával) tudták biztosítani, hogy ne csökkenjen a vízjogilag engedélyezettterületek nagysága. Ezzel azt is elérték, hogy 1982-höz képest 31%-kal nőtt az öntözött terület, amely így 1983-ban elérte a 40 000 hektárt. Itt kell megjegyezni, hogy a területi belvízrendezéssel kapcsolatban dr. Hegedűs Lajos a program gyorsítására helyezte a hangsúlyt. Szerinte a mezőgazdaság akkori termelésének már túl hosszú a 3 hetes belvízmentesítési idő. Megemlítette, hogy Szolnok megyére kiterjedően elkészült egy meliorációs tanulmányterv, amely azzal kalkulált, hogy a 1990-es évek elejére a meglévő 21 napos levezetési idő 15 napra csökken, ami a vízlevezető kapacitás 22-ről 30-35 l/s/km2-re történő emelkedését jelenti. A több ötéves tervre kiterjedő koncepció ezredfordulós befejezéssel számolt. Indoklásként megemlítette, hogy 1945 után közel két évtizeden át az öntözés került az előtérbe a vízrendezési feladatok figyelmen kívül hagyásával. Most fordított a veszély, a fő feladat tehát a leesett csapadék visszatartására való törekvés, de károkozás nélkül.65 Az előzőekben ismertetett öntözési eredmények akkor is értékelendők, ha tudjuk, a gazdaságoknak az öntözőberendezésekre (szivattyúaggregát, gépi áttelepítésű szárnyvezeték, csőhálózatok) korábban adott állami támogatások 1982 végére a korábbi 40%-ról 15%-ra csökkentek, s 1983-1984-ben is csak az erős aszályhelyzetre tekintettel emelkedtek újra 40%-ra.66 63Dr. Fóris Gyula-PALHiDY Csaba: Kikapcsolt rizstelepeink halastavi hasznosítása. Magyar Vízgazdálkodás, 1982/5-6. 64Dr. Hegedűs Lajos: A Kiskörei Vízlépcső jelentősége a Közép-Tisza-Vidék vízgazdálkodásában. Magyar Vízgazdálkodás, 1983/6. 65 Dr. Hegedűs Lajos: A Közép-Tisza-vidék vízrendezési feladatai. Magyar Vízgazdálkodás, 1982/4. “Dr. Szilárd György: A hazai öntözéses gazdálkodás és fejlesztésének lehetőségei, főbb feltételei. Öntözéses Gazdálkodás, 1999. 154
