Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Belvízvédelem és öntözés - A Közép-Tisza vidékének öntözése a szocializmus korában - Az öntözésfejlődés különböző korszakai
Jóllehet nem feltételezhető közvetlen összefüggés a világgazdasági helyzet és a Közép- Tisza vidékének mezőgazdasága között, azt azonban nem árt tudni, hogy a világ élelmezésének helyzete jelentősen romlott az 1967-1970-es év között. Ennek elsődleges oka volt, hogy a kedvezőtlen időjárási viszonyok következtében a fejlődő országokban visszaesett az élelmiszertermelés. A gazdaságilag fejlett országokban a gyenge termések következményeként 1972-1973-ban a gabonatartalékok mintegy 40%-kal csökkentek. A helyzet rohamos árnövekedéshez vezetett. Mindezzel együtt az 1970-es években a magyar mező- gazdaság megközelítette, bizonyos területeken el is érte a világszínvonalat. Esőztető öntöző berendezés a kukoricásban A kormányzati szándék gyakorlati megvalósítása érdekében az 1970-es évektől rendszeressé váltak az OVH és a MÉM vezetőinek év eleji tanácskozásai, mely során levonták az előző esztendő öntözési tapasztalatait, áttekintették, megvizsgálták, mit lehetne tenni az öntözések fejlesztése érdekében.8 A tárgyalócsoport, és annak vezetői Dégen Imre államtitkár (OVH), illetve Dimény Imre miniszter (MÉM) 1972-ben megállapították, hogy az előző évben az 5500 esőztető berendezés nyilvántartott területe 465 000 ha volt. A terület 38%-a műszakilag kiépített, 62%-nak ellátására pedig hordozható műveket helyeztek üzembe. A fejlesztések közel háromnegyede a II. ötéves tervben (1960-as évek első felében), a nagyüzemi gazdálkodásra való tömeges áttérés idejében csaknem kizárólag hordozható esőztető berendezésekkel valósult meg. E berendezések a mezőgazdaság akkori anyagi-technikai ellátottsága mellett az aszály elleni védelemnek egyedüli eszközei voltak, s nagymértékben segítették, hogy az átszervezés időszakában a mezőgazdasági termelés meny- nyisége ne csökkenjen. De az öntözőgépek javítása, a szerelvények pótlása gyakorta elmaradt, az öntözés üzemi szervezetei fellazultak. Öntözéses gazdálkodás 1971-ben már csak a kiépített öntözési kapacitás alig 50%-nyi területén folyt. A tárgyaláson az okok között megemlítették a munkaerőhiányt, az elöregedett berendezések üzemképtelenségét, az előző évi ár- és belvízvédekezést, ami elvonta az erőket, a magas vezetésű csatornahálózat jelentős szivárgási veszteségeit, stb. Az öntöző üzemek is panasszal éltek, hogy kevésbé kaptak segítséget a mezőgazdasági és vízügyi szervektől. Az 1971-ben mérhető csapadékhiány a következő év elejére már 270 mm-re nőtt, ezért a MÉM és az OVH egyetértett abban, hogy szorgalmazni kell a célcsoportos beruházáBudavári Kurt: Az öntözés időszerű kérdései. Vízgazdálkodás, 1972. 1. 127
