Fejér László - Marczell Ferenc: Kolossváry Ödön (1857-1921) kultúrmérnök, a hazai öntözések ügyének egyik úttörője (Budapest, 2003)
A hazai öntözések ügyének fejlődése - Kolossváry Ödön és az öntözések ügye - Az „Alföldünk öntözése”
tett: az állami támogatással létrejövő öntözéseket társulati úton tartotta megvalósíthatónak, a kizárólag magánérdeket szolgáló (?) öntözések lebonyolítására a részvénytársasági formát javasolta. Persze a társulati forma sem maradéktalanul tökéletes, s ezt Kolossváry is érzékelteti. A társulati megoldás nehézségeit a következőkben látja: a vízkárok elhárítására alakult társulatok az érintettek egyszerű többségével megalakíthatok voltak, s a haszonaránylagos költségviselésbe a törvény erejével a kisebbséget is bevonhatták. Az öntözőtársulatok esetében már kétharmados többségre van szükség. Ez megnehezíti a társulatok létesítését, de nem teszi lehetetlenné. További problémát okoz, ha az állam arra az álláspontra helyezkedik, hogy öntözőcsatornák létesítését nem engedi át a részvénytársaságoknak. Ebben az esetben magánmérnöki tervezések sem várhatók ezen a téren. Ez azért baj, mert nem biztos, hogy ilyen körülmények között felszínre kerül a legjobb, a legcélszerűbb terv. Ugyancsak kiemelendő Kolossváry javaslatai közül, hogy valamennyi öntözendő szikes területen, vagy hasonló természetű talajon mintagazdaság létesítését tartotta szükségesnek, »hogy tanuljunk és tanítsunk**. Ha már a mintagazdaságnál tart, néhány témát rögtön fel is vet, mit érdemes vizsgálni és kutatni: milyen fűnemeket érdemes telepíteni az öntözött rétekre, ha az öntözővíz trágyatartalma nem elegendő; milyen műtrágyákat kell alkalmazni; a rizsen kívül milyen kultúrnövények volnának termeszthetők az öntözés segítségével; milyen váltógazdaságot célszerű működtetni a talajerő megtartása érdekében; s végül - ami talán a legfontosabb - miként lehet gazdaságosan üzemeltetni az öntöző telepeket. A telepek szervezete tekintetében előnyösnek tartja azt a megoldást, hogy a kultúrmérnöki szolgálaton belül külön hivatalt létesítenek a mintatelepek öntözési üzemének működtetésére, ahol a mezőgazdasági szakfeladatokat a növénytermelési kísérleti állomás irányítaná. Amikor az öntözések gazdasági feltételeit boncolgatja, érződik, hogy e tárgykörben érzi igazán otthonosan magát a szerző. Szükségesnek ítélte, hogy a vízjogi törvény 33.§-át, amely szerint a vízhasználati engedélyek meghatározott időre adhatók, s legfeljebb 30 évre terjedhetnek - az öntözés tekintetében határidő nélkül igénybe lehessen venni. Ugyanakkor nyitva kell hagyni a lehetőséget arra az esetre, ha az öntöző társulat nem tudja a neki rendelkezésre bocsátott vizet felhasználni, akkor azt a hatóság elvonhassa tőle. Az öntözőcsatorna létesítésének támogatására Kolossváry a következő javaslattal él: ha egy 20 000 holdas öntözhető terület birtokosainak csak harmada jelenti be igényét az öntözésre (vállalva annak a rájuk eső költségeit) - az a kérdés, miként lehet a maradék 2/3-ad résznyi létesítési és fenntartási költséget szétosztani? Kolossváry szerint az egységnyi holdra eső járulék három részből áll: a létesítési költség- 1 1 Itt jelezte azt a korábbi tapasztalatot, hogy „általánosan ismert dolog, öntözött réteinken a régi fűnemek kivesznek, helyöket gazdasági beavatkozás nélkül rendszerint rosszabb minőségű fűnemek foglalják el. ” 36
