Fejér László - Marczell Ferenc: Kolossváry Ödön (1857-1921) kultúrmérnök, a hazai öntözések ügyének egyik úttörője (Budapest, 2003)
Kolossváry Ödön életútja - A kultúrmérnöki szolgálat élén
A kultúrmérnöki szolgálat élén Kolossváry Ödön közegészségügyi kalandozásai azonban nem tartottak sokáig. Vezetői korábbi elképzelésüket időközben megváltoztathatták, ezért pályafutása másként alakult. 1893-ban a Földmívelésügyi Minisztérium keretében működő Országos Vízépítészeti és Talajjavító Hivatalhoz (OVTH) helyezték és ezzel egyidőben kinevezték kerületi felügyelővé. Az OVTH-t időközben Országos Vízépítési Igazgatósággá szervezték át, ahol idővel műszaki tanácsos, miniszteri osztálytanácsos, majd később a Kultúrmérnöki Osztály1 vezetője lett, de már miniszteri tanácsosi beosztásban. 1919. január végén innen vonult nyugdíjba1 2. Ezen időpontot követően további működésére már nincsenek adatok. Még két és fél esztendeig élt budai3 otthonában 1921. július 9-én bekövetkezett haláláig. Halálhírét a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet vízépítési szakosztályának 1921. december 21-én tartott ülésén jelentették be.4 1 A feladat áttekintéséhez az alábbiakban megadjuk az Országos Vízépítési Igazgatóság kultúrmérnöki osztálya ügykörének hivatalos leírását. Ennek értelmében az osztály: vízjogi és halászati törvény értelmében végeldöntés végett a minisztériumhoz utalt vagy fellebbezett ügyekben, annak műszaki tanácsadója; intézkedik mindazon talajjavítási és halászati ügyekben, melyek helyszínelése, felvétele, tervezése és foganatosítása, vagy felügyelete a miniszter által hozzá utal- tatik; a kerületi kultúrmérnöki hivatalok működése felett gyakorolja a közvetlen felügyeletet és intézi a kerületi kultúrmérnöki hivatalok összes személyi és fegyelmi ügyeit, amennyiben pedig hatáskörét túlhaladnák, azok iránt a minisztériumnak előterjesztést tesz; gyakorolja a kassai vízmester-iskola felett a felügyeletet; a vízmesteri növendékeket és vízmestereket felfogadja és elbocsátja, kezeli a vízmesteri nyugdíjalapot; intézkedik a len- és kenderáztatók, valamint a rizstelepek felállítása és tervezése ügyében; intézkedik a városi és községi csatornázásokra, vízvezetékekre, a kutak fúrására és a szivattyútelepek berendezésére vonatkozó ügyekben. 2 Nyugdíjba menetele 1919. január 31-én történt. Az időpont valószínűleg nem teljesen saját elhatározásából következett be, hiszen az egybeesett a világháború szerencsétlen befejezése utáni idők forradalmi eseményeivel, valamint a leendő utódállamok területéről menekülő állami alkalmazottak áradatával. Ekkor a forradalmi kormányzat igyekezett a korosabb köztisztviselőket nyugállományba küldeni, hogy ezzel a menekülők részére helyet biztosítson, és a levegőben lógó létszámcsökkentéseket elősegítse. 3 I. kér. Attila u. 23., ill. Alkotás u. 18. szám alatti lakásaiban 4 A Balatoni Szövetség hivatalos lapja, a „Balaton ” 1921. augusztus 1-iki számában a következő szavakkal búcsúzik tőle: „Kolossváry Ödön elhunyt. A Balatonnak igazi barátja volt, fejlesztésének fáradhatatlan munkása, boldogult KvassayJenő kormánybiztos odaadó munkatársa és helyettese. Mint földművelésügyi miniszteri tanácsos, nemcsak hivatalát látta el kitünően, de érdeklődött a balatoni közügyek iránt is és Balatonföldvár fürdő igen sokat köszönhetett annak a buzgó törekvésnek, mellyel e kiváló fürdő érdekeit felkarolta. Emlékét békés kegyelettel megőrizzük!”. 19