Fejér László - Marczell Ferenc: Kolossváry Ödön (1857-1921) kultúrmérnök, a hazai öntözések ügyének egyik úttörője (Budapest, 2003)
Kolossváry Ödön életútja - A kultúrmérnöki szolgálatnál
tosítási, valamint a társulatok felügyeletének hétköznapi feladatai tették ki. Gyakorlott és tapasztalt főnökei mellett sajátította el a folyammérnöki szakterület kevésbé látványos munkafázisait is. Árvízvédekezésre is kirendelték, így annak gyakorlati teendőit is módja volt közelről megismerni. Egy ilyen sikeres védekezési munkájáról adott hírt a Szekszárd Vidéke egyik 1883. évi száma, dicsérve önfeláldozását és kitartását. A helyreállítási munkálatokból is kivette részét, mert az ő vezetésével indult meg a bogyiszlói töltés építése, amit főnöke, Zsák Hugó legnagyobb megelégedésére fejezett be 1883-ban1. A kultúrmérnöki szolgálatnál Közel három évet töltött a folyammérnöki szolgálatnál, amikor 1885-ben királyi kultúrmérnökké minősítették és áthelyezték az 1879-ben létesített kultúrmérnökséghez1 2, a budapesti székhellyel működő I. kerületi Kultúrmérnöki Hivatalhoz. A hivatal működési területe magába foglalta szinte az egész Dunántúlt3. Itt a vezető főmérnökkel együtt négy mérnök dolgozott. Ez a létszám is jól tükrözi, hogy a vízügyi közigazgatás „hőskorában” milyen széles területet átfogó, sokrétű munkát kellett ellátnia annak a kevés mérnöknek, akik az új szervezet - folyamatosan alakuló és bővülő - feladatait ellátták. 1885-ben rövid időre a Felvidék egy részén is működő III. kerületi Kultúrmérnöki Hivatalhoz4, helyezték, ahol 1889-ben a hivatal vezetője lett. 1 MOLK 168,1885-1-20953 2 A mezőgazdasági vízgazdálkodás feladatainak ellátására - állami támogatására, irányítására és részbeni végrehajtására — az FM keretében Kvassay Jenő javaslatára és vezetésével 1879-ben létrehozott szervezet, illetve szolgálat. (1881-ben 8, az 1910-es években 19 kerületi kultúrmérnöki hivatal működött). A kultúrmérnöki intézmény működési köre kiterjedt a belvízrendezésre és lecsapolásra, alagcsövezésre, öntözésre, a nem hajózható folyók szabályozására, patakrendezésre, vízmosásmegkötésre, a szikjavításra, a halászati ügyek felügyeletére és a Közegészségügyi Mérnöki Szolgálat ellátására. A Kultúrmérnöki Intézmény működésének nemzetgazdasági jelentősége felbecsülhetetlen: 1879-1919 között kereken 1 500 000 kh, 1919-1939 között pedig újabb, közel 500 000 kh területet érintő vízrendezési munkálataival megteremtette a korszerű mezőgazdasági termelés feltételeit. 3 Működési területe kiterjedt Baranya, Fejér, Moson, Somogy, Sopron, Tolna, Vas, Veszprém és Zala megyékre, valamint Esztergom, Győr, Komárom és Pest megyéknek a Duna jobb partján fekvő részeire. KolossvAry Ödön felvételénél az is szempont volt, hogy dunántúli származású és ismerei a falusi életet. Feltehetően az akkoriban halászati felügyelővé kinevezett Landgráf János helyét foglalta el, aki Veszprém, Vas és Sopron megyék területén látta el a kultúrmérnöki feladatokat. 4 Működési területe kiterjedt Borsod, Gömör, Heves, Nógrád és Zólyom vármegyékre, valamint Jász- Nagykun-Szolnok vármegyének a Tisza jobb partján, Pest vármegyének pedig a Tápió és Rákos patak vízválasztóitól északra fekvő részére. 15
