Fejér László - Marczell Ferenc: Kolossváry Ödön (1857-1921) kultúrmérnök, a hazai öntözések ügyének egyik úttörője (Budapest, 2003)

Előszó

kultúrmérnöki hivatalokhoz került a nem hajózható (azaz a nem állami kezelésű) folyók és patakok rendezése és szabályozása, emellett a halászat, a vízerőhasznosítás valamint a közegészségügy műszaki feladatainak felügyelete. Ez utóbbi nem kevesebbet jelentett, mint a települések, ipari létesítmények vízellátásának és csatornázásának tervezését, műszaki véleményezését. A hőskorszakban kiváló kultúrmérnökök látták el a sokrétű feladatokat mind a területi hivatalokban, mind a minisztériumi központban egyaránt. Jó iskolát jelentett számukra a szolgálatnál dolgozni, hiszen tudásukat a legváltozatosabb feladatok megoldásával kamatoztathatták, miközben bővíthették ismereteiket. A nemzetközi szakirodalom és gyakorlat terén való tájékozottságot is igénylő közegészségügyi tevékenység megfért a mezőgazdasági vízgazdálkodási feladatokkal, a talajjavítással, öntözéssel. Az egyes kultúrmérnöki szakterületek még nem váltak szigorúan el egymástól, mérnökeink feladataikat gyakran váltogatták. Az említett hőskorszakban, 1880-1900 között, a kultúrmérnöki szolgálatnál dolgozott - többekkel együtt - Bolla Mihály, Barcza Károly, Lisznyai Damó Tihamér, Landgraf János, Józsa László, Péch Béla, Larkass Kálmán, s 1885- től ebben a társaságban találjuk a későbbi kiváló öntözési szakembert, Kolossváry Ödönt is.

9