Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

Fontos a törvénynek azon rendelkezése, amely szerint: "... az érdekeltekre háramló évi teher nem lehet nagyobb, mint azon többletjövedelem, mely az ármentesítés által éretett el." A társulati kivetési kulcsot az érdekeltek meghallgatásával esetenként állapítják meg, figyelembe véve azt a rendelkezést, hogy "a társulati védtöltések, vagy más szabályozás által védett körtöltések, utak, vasutak, csatornák és épületek tulajdonosai az ármentesítési költségekhez annak arányában tartoznak hozzájárulni, amennyivel többe kerülne saját építményük fenntartása. " Az 1884:XIV. tc. jelentős jogi alkotás volt, amely összefoglalását adta az addig csak egy-egy elemet tartalmazó vízjogi rendezésnek. Bár - céljának megfelelően - meghatározott területre, a Tisza és mellékfolyóinak szabályozására bírt érvénnyel, alapvető elvi állásfoglalásokat tartalmazott. A hazai vízjog fejlődésében betöltött szerepét mutatja, hogy a közben már készülő új, általános vízjogi törvény, az 1885:XXIII. tc. ennek elvi vonatkozásait magába foglalta, sőt, magát a törvényszakaszt jelentős részben érvényben hagyta (miközben csaknem az összes korábbi vízügyi vonatkozású törvénycikket hatályon kívül helyezte). Közben elkészült és az országgyűlés jóváhagyta "a Rába szabályozásáról valamint Győr város és Győrsziget község árvédelmének biztosításáróP' szóló 1885:XV. törvényt. Ez felhatalmazta a közmunka- és közlekedési minisztert, hogy a Rába folyó szabályozását Sárvártól Győrig, a Rábca folyó szabályozását Bősárkánytól Győrig, a hansági csatorna kiásását Pomogytól a Rábcáig, a Marcal folyó rendezését, valamint az ezekkel összefüggő belvíz csatornázásokat és a mosoni Duna partján a védtöltések kiépítését a Rábaszabályozó Társulat jóváhagyott tervei alapján végrehajtassa. A VÍZJOGI TÖRVÉNY ÉS AZ ÁRVÉDELEM ÜGYE A mindenki által szükségesnek ítélt változások leginkább a tiszai vízimunkák történetében szemléltethetők a legérzékletesebben, de az egész magyarországi vízgazdálkodás műszaki, jogi, pénzügyi és szervezeti reformját hozták magukkal. A folyamat betetőzése kétségkívül az általános vízjogról szóló 1885. évi XXHI. tc. meghozatala, valamint néhány esztendővel később - a törvény logikájának megfelelően - az egységes vízügyi szolgálat létrejötte volt, amelyben meghatározó szerepet játszott a kor kimagasló műszaki szervezője, KVASSAY Jenő.