Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

ármentesítési és belvízlevezetést a közmunka- és közlekedési miniszter felügyelete alatt a társulatok eszközlik." Javasolta, a törvény rendelkezzék arról, hogy az állam által megkezdett mederszabályozást az állam saját költségén hajtsa végre; hatalmazza fel a közmunka- és közlekedési minisztert, hogy a közérdek, vagy egyöntetű árvédelem szempontjából a Tisza és mellékfolyói völgyein azon árterületeket, amelyeket nem biztosítanak védtöltések, hivatalból valamely társulathoz csatolhassa, esetleg az ilyen árterületek érdekeltségét hivatalból társulattá alakíthassa. A parlament közlekedésügyi bizottságának "a tiszai törvényjavaslat tárgyában tett jelentése" a tervezet általános elveiről megállapítja: "A bizottság magáévá teszi a kormány azon álláspontját, mely szerint az ármentesítési államosítani nem kívánta. A bizottság ugyanis a siker garanciáját mindenekelőtt az érdekeltek öntevékenységében és a társulatok helyes önkormányzatában keresi s ehhez képest a Tisza-szabályozás államosítását a bizottság nem tartja helyes eszmének. Hason vállalatok - az illető közegek egyenlő szakértelmét és megbízhatóságát feltételezve - az államok által mindenütt már bürokratikus szervezetüknél fogva is sokkal több költséggel és sokkal nagyobb nehézségekkel vezettetnek, mint a közvetlen érdekeltek által. A magyar állam pedig nincs azon pénzügyi helyzetben, hogy ezen többköltséget elviselje; ezért tartja a bizottság a társulatok önkormányzatát pénzügyi szempontból is fenntartandónak, ami természetesen nem zárja ki azt, hogy az államot kétségtelenül megillető felügyeleti, ellenőrzési és törvényes rendelkezésijog hatályosabbá tétessék és szabatosabb körülírást nyerjen". KEMÉNY Gábor közmunka- és közlekedési miniszter a törvényjavaslat indoklásában a következőket adta elő: "...A vízszabályozási társulatokról szóló 1871 :XXXIX. tc. szerint ármentesítő vagy vízszabályozó társulat alakítása az érdekelt birtokosok többségének szabad elhatározására volt bízva. Ez az intézkedés azonban oly esetben, midőn a folyó mellett fekvő valamely terület birtokosai társulatot nem alakíthatván, a megfelelő ártérnek töltések általi biztosításáról nem gondoskodtak, hátrányosnak bizonyult, nem csak a védtelen területre nézve, hanem e védtöltésékkel már bíró szomszéd társulati árterületre nézve is. Mert habár ily esetben a társulat árterületének határán épített kereszttöltés által védheti meg területét a szomszéd területből beömölhető árvíz ellen, mégis már magának ezen kereszttöltésnek fölépítése is oly költséget okoz, mely nem lett volna szükséges, ha a töltés-vonal a folyó