Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Függelékek, táblázatok

ben elutasító választ kapott. Elutasító válaszait a pézügyminister azzal indokolta meg, hogy a társulatok a védműveket kölcsönökből létesítették, amely kölcsönöket a pénz értékének romlása után névérték szerint papirkoronákkal fizették vissza, - tehát a társulatok alapbefektetési kölcsönökkel ma már nincsenek terhelve. Ezzel szemben azonban a központi bizottság az 1881:XLII. t.cikkre hivatkozik, amely szerint az adóvisszatérítés összegének megállapításánál teljesen közömbös az, hogy a társulatokat a védmüvek létesítéséből kifolyólag terheli-e ma és bármikor is valami adósság, mert az adóvisszatérítés az idézett törvény értelmében a társulatokat akkor is megilleti, ha a védműveket készpénzből, vagy természetben szolgáltott munkával létesítették és az 1889:XXIX. t.c. kimondja, hogy az adó visszatérítésnek mérve, 50 évig meg nem változtatható. Egyébként is nem áll az, hogy a társulatokat az alapbefektetési költségekből semmi sem terhelné, mert hisz a társulatok, ha védőműveiket kölcsönből létesítették is, ezen kölcsönök több-kevesebb részét még a pénzromlási folyamat megindulása előtt aranyértékű pénzzel fizették vissza, az tehát őket feltétlenül aranyértékben terheli. További indoklása a pénzügyminister elutasító válaszának az, hogy az 1920:XXII1. t.c. és az 1922:XXI. törvénycikkek csak arra adtak felhatalmazást, hogy az adóvisszatérítéseknek a szorosabb értelemben vett fenntartási kiadások után esedékes része emelhető fel, az alapbefektetések után esedékes rész felemelésére azonban a felhatalmazás nem szól. Ám az 1920:XXIII. t.c. az 1922:XXI. t.cikkel, ez utóbbi pedig az 1924:1V. t.cikkel hatályon kívül helyeztetett: ezen törvények intézkedései tehát ma már a kir. kormányt nem kötik. A társulatokat megillető adóvisszatérítéseket illetően ma az 1881.XLII. és 1889:XXIX. törvénycikkek, továbbá az 1924:1V t.cikkel adott az a felhatalmazás van érvényben, hogy a kormány az adóvisszatérítéseket a földadó szempontjából az ezen törvény alapján életbeléptetett változások figyelembevételével rendeleti úton szabályozhatja újból. A kir. kormánynak tehát az adóvisszatérítések kérdését az érvényben levő alaptörvények rendelkezéseinek figyelembe vételével kellett volna szabályozni, nem pedig a társulatok súlyos megkárosításával az átmenetileg alkotott és már hatályon kívül is helyezett törvények szellemében. A Tisza-Dunavölgyi Társulat központi bizottsága most negyedízben írt fel a pézügyministerhez, aziránt, hogy a társulatokat megillető adóvisszatérítéseknek az a része is teljes érékben folyósíttassék, amely az alapbefektetések után esedékes és ez alkalommal a kérdésnek törvényhozási úton való rendezését kéri. A központi bizottság ugyanis abban a meggyőződésben él, hogy a törvény az adóvisszatérítések kérdésének rendeleti úton való szabályozására a felhatalmazást csupán az állam pénzügyi egyensúlyának helyreállítása céljából adta meg, ami már megtörtént és azzal, ha az adóvisszatérítések kérdése a vonatkozó alaptörvények szellemében rendeztetik, ma már veszélyeztetve nincs és egyáltalán a felhatalmazás intenciója nem az volt, hogy a vízitársulatok jogai megcsorbíttassanak, hanem az, hogy a kérdés az igazság és az állam pénzügyi helyzetének összeegyeztetésével rendeztessék. A kérdés újabb törvényhozási rendezése alkalmával tehát életbe kell léptetni az 1889:XIX.t. cikknek azt a rendelkezését, hogy az adóvisszatérítéseknek az 1881:XLII. és 1889:XXIX.t. cikkek értelmében megállapított mérve 50 évig változás alá nem eshetik, ami magában foglal-