Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Függelékek, táblázatok

jövedelemből annyi százalék levonásba teendő, ahány százalékát teszik a védőmüvek létesítése és fenntartása körül felmerülő költségek az egész ártér kataszteri tiszta jövedelmének, és az adó csak az így lecsökkentett kat. tisztajövedelem után vetendő ki. Ezzel szemben azokra a társulatokra nézve, amelyeknél az ártérfejlesztés még nincs befejezve, tehát még pontosan nem állapítható meg, hogy mely területek tartoznak a társulat árterébe, az 1881:XLJJ. t.c. úgy rendelkezik, hogy az ezek kötelékébe tartozó területek kataszteri tisztajövedelem úgy állapítandó meg, mintha a védőművek létesítésével és fenntartásával nem volnának terhelve és az adó az ilyeténképen le nem csökkentett kat. tiszta jövedelem után vetendő ki, azonban az ártéri birtokosok által ilyeténképen befizetett állami törzsadó és földtehermentesítési járulék, valamint az általános jövedelmi pótadónak az a része, amely a védmüvek létesítésével és fenntartásával felmerült kiadások címén megállapított, azonban a kataszteri tisztajövedelemből le nem vont összeg után apadásba jönne, az illető vízszabályozó társulatnak készpénzben visszatérítendő. A térítés két módja között a különbség tehát az, hogy amíg az első esetben az ártérbe tartozó földtulajdonosok már eleve kevesebb adót fizetnek, mert kat. tiszta jövedelmükből a védmüvek létesítésével és fenntartásával járó költségek arányosan levonattak, addig a második esetben az ártéri birtokosok úgy fizetik adóikat, mintha ártérbe nem is tartoznának, azonban azt az adótöbbletet, amelyet ilyeténképen az ártéri birtokosok tényleg befizettek, a kir. kincstár, nem az egyeseknek, hanem az illető társulatnak, amelynek kebelébe tartoznak, készpénzben visszafizeti. Ez tehát az adóvisszatérítés, amelyben a lényeg az, hogy azt a kincstár nem a magáéból adja a társulatoknak, hanem csupán visszatéríti nekik azt az adótöbbletet, amit a kebelükbe tartozó ártéri birtokosok a fentebbiek értelmében fölösen fizettek be. Miután az 1881:XLII. t.c. kimondja, hogy a megtérítés ezen módja alkalmazandó azon társulatoknál is, amelyeknél az ártérfejlesztése ugyan már befejezett, de a megtérítés ezen módjának alkalmazását maga a társulat kéri: a társulatok általában véve a megtérítés ezen módját választották és így, egy-két társulat kivételével, adóvisszatérítésben részesülnek. Ugyancsak az 1881:XLII. t.c. részletesen előírja, hogy hogyan állapítandó meg az az összeg, amely a társulatoknak az ártéri érdekeltség részéről befizetett adótöbblet fejében visszatérítendő. A törvény 8.-a ugyanis azt mondja, hogy a védmüvek költségeinek tekintendő az ármentesítési müvek elkészítésébe fektetett alaptőke 8 %-a, hozzáadva ehhez a védmüvek fenntartására hat éven át fordított költségeknek egy évi átlagát. " Ez volna az az összeg, ami az ártéri birtokrészletek kataszteri tisztajövedelméből arányosan levonásba volna teendő, tehát ezen összegnek az a százaléka fizetendő ki évenkint a társulatnak adóvisszatérítés fejében, ahány százalék teszi a kataszteri tisztajövedelemnek a földadó, s a múltban a földtehermentesítési járulék és az általános jövedelmi pótadó. Ezt a törvényt az 1889:XXIX. t.c. annyiban módosította, hogy az ármentesítési müvek elkészítésébe fektetett alaptőke beszámítandó százalékát 8-ról 5-re szállította le és kimondotta, hogy az adóvisszatérítés összege a mentesített ártér adóalapul vett kataszteri tisztajövedelme után az érvényben levő adókulcs szerint eső földadó földtehermentesítési járulék és általános jövedelmi pótadó együttes összegének 80 %-át nem haladhatja meg, de viszont kimondotta azt is, hogy: az adóvisszatérítésnek az 1881.XL11. törvénycikkben, illetőleg a jelen törvényben meghatározott mérve 50 évig nem eshetik változás alá. " Hogy az 1889:XXIX. t.c. ezen rendelkezését a múltban mennyire tiszteletben tartották, erre