Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)
Előszó (Dr. VÁRADI József)
tornyosult: a főfolyó, a belvizek, és a - főfolyóhoz képest hátulról fenyegető - külvizek elleni védekezés. Amint azt az érintett társulatok panaszolták, nem elég, ha a társulat rendelkezik saját - hatóságilag jóváhagyott - árvédelmi szabályzattal, de az árterületükön kívül eső vidékek érdekeltjeinek is hasonló szabályzatuk kell legyen, amelyeknek azután egymással is összehangoltaknak kell lenniük. (NÉMETHY, 1942) További tapasztalata volt a társulatoknak, hogy a belvíz helyenként jóval nagyobb veszélyt jelentett az árvíznél. Megért az idő arra, hogy a vízgyűjtőkön végzett kultúrmérnöki munkákat, az országrészek megfelelő talajminőségi és esési viszonyait figyelembevéve az állami vízügyi szolgálat a belvízlevezető csatornákra új méretezési irányelveket készítsen. A fentiekkel kapcsolatban TRÜMMER Árpád a következőket jelentette ki: "az állam közbelépése a belvízlevezetésnél éppen annyira indokolt, mint ahogyan szükséges volt az öntözőgazdálkodásnál is." Megítélése szerint a jó vízlevezetés költséges feladat, amelyet az érdekeltek nem tudnak csak önerőből megoldani. Nyilván ezért is vert az államosítás gondolata gyökeret egyes politikai és kormányzati tényezőkben, bár TRÜMMER a megoldást némileg másként képzelte el. Mivel a külvizek-belvizek levezetésének kérdéskörében az egyes társulatok - egymással szögesen ellentétes érdekeik miatt - még a vízügyi főhatóság beavatkozása ellenére sem tudtak esetenként megegyezni, TRÜMMER a kérdés egységes kezelését műszaki-jogi eszközökkel kívánta elérni. Elképzelései szerint "az ország területét egységes vízrendszerekre (vízszerkezetekre) kell felosztani. 10-12 ilyen rendszer szükséges, s egy-egy területen belül vízügyi kérdéseket a helyi érdekekre tekintet nélkül, egységesen kell megoldani." (TRÜMMER, 1942) Az állami vízügyi szolgálat főnökének ezen véleménye érthetővé tette a társulatoknak az államosítással kapcsolatos aggodalmait. Egy társulati gépészmérnök ugyanerről a kérdésről talán még élesebben fogalmazott: "Helytelen és nem célravezető az a gyakorlat, hogy midőn a belvízkárok előálltak, a kormányzat segítségére siet az érdekelteknek, mert ezek nyomatékosan hivatkoznak arra, hogy káruk idegen területről árterükre zúduló vizek következtében állt elő. Azonban a károsult érdekeltségek ezen segítséget rendszerint nem a jövőbeni károk megelőzését célzó beruházásokra fordítják, hanem igen gyakran a kárt szenvedettek némi kártalanítására használják fel és legfeljebb saját területük belvízmentesítését fokozzák anélkül, hogy a külvizek elvezetésére megfelelő műveket létesítenének. [Tehát]...nemcsak az árterületeken kívülről származó vizek okoznak jelenlegi belvízmentesítési szervezettségünk következtében nehézségeket, hanem a
