Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)

Előszó (Dr. VÁRADI József)

figyelembe, vajon a felszabadítandó területek tényleg alkalmasak lesznek-e mezőgazdasági hasznosításra. így történhetett, hogy Tiszafüred környékén olyan területeken is végrehajtották a vízrendezést, amelyek alkalmatlanok a gazdálkodásra. Az emlékirat sürgette a minisztert, vizsgáltassa felül az érintett területeket, s amennyiben beigazolódik gyanújuk, a társulatok működését meg kell szüntetni, s az általuk létesített csatornákat be kell húzni, hadd legyen az újra vizenyős legelő. A miniszter az emlékiratot véleményezésre megküldte a Tisza-Dunavölgyi Társulat központi bizottságának is, ahol hangsúlyozták: "A vízszabályozásnak állami feladattá tételét a haszonaránylagos teherviselés alapelvének megbolygatása miatt veszélyesnek tartjuk azért, mert ha a vízszabályozások költségeinek viselésébe olyanok is belekényszeríttetnek, akik abból közvetlen hasznot nem élveznek: elkerülhetetlen, hogy más vidékek lakosai viszont hozzájárulást ne kívánjanak az árterek birtokosaitól olyan speciális terhek viseléséhez, amiből viszont ezek nem látnak hasznot, s ebből is a teherviselések tekintetében végeláthatatlan zavarok és elégedetlenségek keletkeznének. " (Jelentése, 1937) Az említett időszakban nemcsak ez az emlékirat, hanem több más fórum is támadta a vízszabályozásokat, kárhoztatták a vízimérnököket, s újra felröppent a régi lemez: "a mérnökök kiszárították az Alföldet. " Az 1940-es években ezek a "kiszárítós" hangok eltűntek, de ehhez egy nedvesebb időjárási periódusnak kellett bekövetkeznie. 41. Magyarország lecsapoló és belvízelvezető csatornahálózata 1935-ben.