Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)
Előszó (Dr. VÁRADI József)
képest jelentős előrelépésnek tűntek, s csak jóval később, az 1940-42 közötti igen csapadékos belvizes-árvizes években derült ki, hogy a kormányzat messze nem eleget költött az első világháborút követő két évtizedben a hazai nagy és kisebb folyók szabályozására. Az 1929-ben, a vízi beruházásokról megalkotott III. törvény, az első világháború befejezése után - a megváltozott határok szabta helyzetben - először készített leltárt az ország egész területén szükséges szabályozási és rendezési munkálatokra vonatkozóan, legalábbis az 1908:XLIX.tc. által körülhatárolt, állami kezelés alá eső vizeket tekintetbe véve. A törvényjavaslat 1928. novemberében készült el a Földmívelésügyi Minisztériumban. Időszerűségét az is alátámaszthatta volna, hogy az előző beruházási törvény, az 1908:XLIX. tc., éppen húsz évre elosztva biztosította a beruházási költségeket, s ebből következhetett volna az újabb szabályozás. Ám az 1908-ban meghozott törvény végrehajtását a háború és következményei lehetetlenné tették. Az új szabályozást a szükség diktálta, a lehetőséget pedig a húszas évek második felére jellemző - rövid ideig tartó - gazdasági fellendülés hozta. A törvényjavaslatot beterjesztő MAYER János földmívelésügyi miniszter indítványozta: "hatalmazza fel a törvény, hogy a Dunán, Tiszán és Dráván, úgyszintén a mellékfolyókon, nevezetesen: a Sión, Szamoson, Bodrogon, Sajón, Kőrösökön, Maroson és Murán, nemkülönben a Balatonon víz lefolyási, hajózási és közgazdasági szempontokból szükséges szabályozási és rendezési munkálatokat végrehajtathasson, s hogy más olyan folyókon vagy patakokon is foganatosíttathasson szabályozási munkálatokat, amelyek országhatárt képeznek és amely munkálatoknak az állam által való elvégzése közgazdasági szempontból vagy közérdekből szükséges. [...] Amennyiben a meder- és partviszonyok változása indokolttá vagy szükségessé teszi egyes munkák nagyobb arányú és nagyobb költségű végrehajtását, úgy azok más előirányzott, de kevésbé sürgős munkák költségeinek terhére legyenek elvégezhetők. Kapjon felhatalmazást a földművelésügyi miniszter, hogy a vízitársulati védtöltések vagy egyéb vízi-munkálatok által védett vasutak, utak, csatornák, körtöltések és épületek tulajdonosai terhére az 1884 : XIV. t c. 15.§-a, az 1885 XV. tc, és az 1885: XXIII. tc. 110.§.-a alapján megállapított évi hozzájárulásokat az 1927. évi január hó 1-től kezdődő hatállyal a pénzügymi-niszterrel egyetértőleg pengőértékben állapíthassa meg. " (Az utolsó mondat az addigi korona helyetti pengő bevezetésére utal.) A miniszter a törvényjavaslat indoklásában elsősorban a megváltozott helyzetről adott átte-kintést. Rámutatott: a folyók szabályozása szempontjából teljesen új és kedvezőtlen körülmény, hogy a folyók felső szakaszai, valamint úgyszólván összes vízgyűjtő területei a szomszédos államok területeire jutottak. Ennek következménye, hogy az ott keletkező hordalék továbbsodródását az alsóbb szakaszokra nem tudják megakadályozni, így az itteni mederszabályozási munkák bizonytalan eredményt hoznak. További új körülményként említette, hogy "a nemzetközinek nyilvánított folyószakaszokon végzendő munkák tekintetében az Európai Duna Bizottság illetékes dönteni, határozatait az érintett államok kötelesek végrehajtani, ami az addigiakhoz képest eltérő és új feladatokat ró a hazai vízgazdálkodásra. "
