Fejér László: Árvizek és belvizek szorításában (Vízügyi Történeti Füzetek 15. Budapest, 1997)
Előszó (Dr. VÁRADI József)
elszokott területhasználót a terhek - legalább részbeni - átvállalásra késztetni, a természet által számára felkínált előnyöknek közösségi megosztására szorítani, ugyanakkor a feladatellátás elmulasztása utáni kárvallottság saját kárként való megélésére rádöbbenteni? Hogyan lehet az állami feladatok mértékét és területét úgy meghatározni, hogy az ország kiszolgáltatott helyzetű vízgazdálkodását is figyelembe véve, az állam feltétlenül elvégezze azt, amit az ország területi integritása, állampolgárainak fejlődési egyenlősége, az ország gazdaságának versenyképessége érdekében valóban meg kell tennie? Hogyan lehet a tenniakaró, a vízkárok elhárításában anyagi terhet is vállalókat államilag úgy támogatni, hogy az illeszkedjen a társadalom egészének fejlődéséhez? Hogyan lehet az állami szervezetet létszámban és felépítésben hatékonnyá, olcsóvá és mégis sikeressé tenni? Hogyan lehet megőrizni a közelmúlt eredményeit és ugyanakkor eltüntetni a közömbösségre, káros kényelemre, pazarló túlméretezésre, öngerjesztő beavatkozásra ösztönző konstrukciókat? Tanuljunk a múltból! Vegyük elő vízügyeink fejlődésének történelmi tapasztalatait és elemezzük azokat! Szembesüljünk a kényszerű kötelezettségek egyszer már elfogadott feltételeivel! Számoljunk le a vízgazdálkodás területén mindent piacosítani akaró, azaz az állam szerepét - költségkímélés címén - lenullázni kívánó törekvésekkel! Tudjuk, hogy - bár évszázados a harc az állami tehervállalás növelése és csökkentése között, - a vizekkel kapcsolatos feladatok elvégzésében az állam kiemelt szerepe nem mellőzhető. Látnunk kell ugyanakkor azt is, hogy a piacgazdaság és a racionális értékteremtés az érdekeltek tehervállalását sem mellőzheti, mivel a vizek, az édesvíz-készletek felértékelődnek, és a vizek hasznainak kiaknázása sincs ingyen. A jó minőségű, tiszta víz egyre többe kerül, egyre drágább, egyre több munkát, költséget, össztársadalmi figyelmet és fegyelmet igényel. Az új típusú, a fenntartható vízgazdálkodási fejlesztést megvalósító tevékenység napjainkra európai normává vált. Az öreg kontinens nyugati felében a természet hátrányára folytatott gazdaság-fejlesztés időszaka lényegében lezárult és ma már jelentős költségráfordítással a
