Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A Tiszavölgyi Társulat előzményei és kezdetei
Társulatok a Balatonnál Régi gondja volt a Sárvíz-Kapos-Sió folyók vizenyős vidékeinek, valamint a Balaton mocsarainak szabályozása a területen érdekelt birtokosoknak. Még a legsikeresebb vállalkozás, a Sárvíz-szabályozás volt az, ami reményt jelenthetett a birtokosoknak. 1810- ben megalakult a Sárvíz Társulat, majd ezt követte a Kapos Vízét Levezető Társulat 1820-ban. Közvetlenül a Balaton déli partján hozták létre az érdekeltek 1842- ben a Somogyi-Balaton Lecsapoló Társulatot, s végül 1847-ben alakult meg a Sióberki Társulat. Ez utóbbi megalakulásával a Balaton vízszabályozásának kulcsát jelentő Sió négytársulathoztartozott, mégpedig: - Siófoktól a juti hídig a Somogyi-Balaton Lecsapoló Társulat volt az érintett, amely később a Balaton Anyavízszabályozó Társulat nevet vette fel; A Sió-szabályozás terve az 1842-48 közötti időkből " a siójuti hídtól az ozorai malomig tartó folyószakasz a Sióberki Társulat érdekeltségét jelentette;- az ozorai malomtól a simontornyai hídig a Kapos Vízét Levezető Társulat működött (ennek a társulatnak neve is többször változott az elkövetkező évtizedekben);- végül a simontornyai hídtól Sióagárdig, a Sió sárvízi torkolatáig a vízimunkák a Sárvízi Nádorcsatorna Társulat feladatát jelentették. Az átfogó vízszabályozási munkák megindításának kulcsát a Sión található, s az évtizedek-évszá- zadok alatt jelentős területek elmocsarasodást okozó vízimalmok (ill. azok gátjai) elbontása, lerombolása jelentette. Ilyen szempontból a leghírhedtebbek a kiüti, mezőkomáromi és ozorai malmok voltak. Évtizedes alkudozás alakult ki a malmok befolyásos tulajdonosaival, akik minden követ megmozgattak malmaik megmentéséért.... Horvát hadifoglyok a társulatoknál A Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár őrzi gyűjteményében az alábbi rendeletet. Az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke Drevenyák Ferentz Alsó Szabolcsi Tiszai osztály AI Elnökének A Szabolcsi Osztályba leküldött horvát hadi foglyok egészségi állapota iránti hivatalos tudósítás következtében önnek ezennel meghagyatik, hogy miután ezen hadi foglyok elszállásolása és élelmezése a be állott téli idő viszontagságai miatt, más intézkedéseket igényel, tegye magát érintkezésbe Szabolcs, Zemplén és Borsod fő ispány, és illetőleg Kormány Biztosaival, s azoknak közben jöttével rendezze úgy a szállásolás ügyét, hogy azon horvát foglyok kellő arányba a lakosok közt fel osztva helységenként katonai módon szállásoltassanak, mert az emberiség iránti kötelesség nem engedi, hogy illy időkben a hadi foglyok istállókban, csűrökben, s etc. szállásoltassanak. Illetőleg a hadi foglyok élelmezésére megjegyzendő az, hogy a hadi foglyok álladalmi költségen tartatnak itt, a Tisza szabályozási munkára csak azért adattak át, hogy a biztosabb elhelyezés, és olcsóbb élelmezés mellett az ottan teendő munkák folyó ára, a Társulatnak betudván, ezzel az álladalom terhe némileg pótoltassék, és ez által is a tartás terhei némileg kisebbedjenek, ehhez képest az élelmezés díját akképp kell megszabni, hogy a rendes katonaság tartásának árát semmi esetre felül ne múlja, az elszállásolás alkalmával pedig hatóságilag meg kell szabni a fizetendő élelmezési pótlékot. Figyelmeztesse Ön mind a hatóságot, mind a lakosokat arra, hogy még más vidéken az országba csak nem kivétel nélkül olly nagy számú katonaság van be szállásolva, hogy a mostani körülmények között felette terhes áldozatokkal nyomatik, más vidékek lakossága azon szerencsésebb vidékeknek, mely az ellenségtől távol teljes békében él, aránylag igen csekély terheltetése az, hogy a hadi foglyok beszállásolása oda tétetett át, és ez jelen időkben aránylag olly csekély teher még, hogy ezen helységek lakosainak hazafi áldozat készségétől méltán elvárja a Haza, hogy ezen aránylag csekély terhet örömest hordozandják, a Hazáért a béke helyreálltáig. Az élelmezési díj pótlék az illető hatóságok által folyó adóba leend beszámítandó. Pest, November 15-én 1848. az Országos Honvédelmi Bizottmány Elnöke Kossuth Lajos m. p. 1848-1849 1848. február 4. * Dékány Mihály (Kecskemét) mérnök, min. osztály- tanácsos, a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztériumban a Tisza-szabályozási ügyosztály vezetője. Előbb az Építészeti Igazgatóságon majd a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztériumban teljesített szolgálatot. A Szolnok-Csongrádi Jobbparti Tiszai Társulat és a Gerje-Perje Vízszabályozási társulat kormánybiztosa, a Tiszavölgyi Társulatnak egy évtizeden keresztül központi bizottsági tagja. Több vízszabályozási tárgyú cikke különböző lapokban. (+ 1892 után) 1848. február Mint a Helytartótanács Közlekedési Bizottmányának elnöke, az esztendő második hónapjában Pozsonyban jelentette meg gróf Széchenyi István „Véleményei jelentés a tiszaszabályozási ügy fejlődésérül" című tanulmányát, amelyben számot adott a szabályozási munkák megkezdése (1846) után elvégzett társulati, pénzügyi és szervezési feladatokról, s javaslatot tett a nagyszabású munkák elősegítése érdekében szükséges törvényalkotási programra. 1848. március 15. Pesten győzött a forradalom, s két nappal később István nádor királyi hozzájárulással miniszterelnökké nevezte ki Batthyány Lajos grófot. Az április 7-én megalakult kormányban a hazai vízimunkálatokért is felelős közlekedési és közmunkaügyi miniszter gr. Széchenyi István lett. 1848. Az év közben a Bodrogon, Ondaván, Latorcán és az Ung folyón olyan alacsony vízállás volt, hogy az állami és a társulati vízmércék „0" pontját ettől kezdve az 1848. évi kisvíz szintjének megfelelően határozták meg. 1849. január 15. * Darányi Ignác (Buda) jogász, agrárpolitikus, a MTA I. tagja, 1878-1895 között a Tiszavölgyi Társulat központi bizottságának titkára, később földmívelésügyi miniszter. (+ Budapest, 1927. április 27.) 1849. április 19. * Gallacz János (Ollmütz/Csehország) mérnök, a gyulai folyammérnöki hivatal főnöke, az FM dunai osztályának munkatársa, a „Monográphia a Körös-Berettyó- völgy ármentesítéséről..." c. munka szerzője. (+Gyula, 1901. június 11.) 1849. augusztus 13. Görgey Artúr tábornok a honvédsereg főerőivel Világosnál feltétel nélkül letette a fegyvert. 39
