Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulati mozgalom kiteljesedése
1896-1897 1896. A fonyódi nyaraló és fürdőtelep tulajdonosai társulati alapon megépítették a Balaton-part első vízmüvét a balatonfonyódi Bélatelepen. Révy Géza Viktor társulati főmérnök 1897. március 20. A Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat Révy Géza Viktor által kialakított belvízlevezető csatornahálózatának fontos műtárgya volt a felsőberecki szivattyútelep, amelyet ezen a napon állítottak üzembe. 1897. március 24. 21,1 km2 érdekeltségi területtel megalakult az Ercsi- Iváncsai Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat. 1897. május 23. A Temes-Bega-völgyi vízszabályozó társulat pénzügyi viszonyainak újabb rendezéséről szóló 1897:XXI.tc. engedélyt adott a társulatnak, hogy az 1885-ben felvett 12 milliós kölcsönénekés egyéb kiadásainak átkonvertálása érdekében 16,4 milliós újabb kölcsönt vehessen fel 50 évre, állami garancia mellett. 1897. augusztus Súlyos károkat okozott a dunai árvíz a Szigetközben, ahol a nem sokkal korábban készült töltést szakította át Véneknél, valamint az Alsó-Csallóközben és Paks alatt, ahol az árhullám csúcsa meghaladta az addig észlelt legnagyobb magasságot és a gátszakadások következtében több mint 280 km2 került víz alá. 1897. december 20. A Tiszavölgyi Társulat közgyűlésén elfogadták gr. Mailáth József javaslatát, hogy a Gazdasági Mérnök helyett a jövőben a Vízügyi és Hajózási Közlöny legyen a társulat hivatalos lapja. 1897. Nagykanizsán megjelent Hertelendy Bélának „A Zala Vízlecsapoló Társulat története" c. munkája, amely nem 1897-1898 csupán az 1871-es újraalakulástól, hanem egészen 1829- től adott számot a térség és a társulat vízi történetéről. 1897. A Csepel-sziget ármentesítésére elkészült terv a munkák költségét mintegy 600 ezer Ft-ra becsülte, ami elriasztotta az érdekelteket a társulat megalakításától. A földmívelésügyi tárca és Pest vármegye a költségek jelentős részének átvállalására mutatott hajlandóságot, ha a társulat megalakulna és három éven belül elvégezné a munkálatot. 1897. Debrecenben nyomtatásban is megjelent az Alsó- Szabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat főmérnökének, Várady Gézának a Debrecen-Hortobágyi puszta öntözésére, valamint a társulat általános belvízrendezésére vonatkozó terve. Ez utóbbira a miniszteri jóváhagyás már a következő évben megszületett. 1897. A Felsőszabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat megépítette tiszaberceli gőzüzemű belvízszivattyú-telepét. A telep eredeti berendezésével együtt 1989 óta védett műszaki emlék. 1897. Budapesten megjelent a Bogdánfy Ödön-Kovács- Sebestény Aladár szerzőpáros „Vízépítészet az 1896. évi ezredéves országos kiállításon" c. munkája, amely 160 vízitársulat kiállítási anyagának részletes jegyzékét is tartalmazta. 1897. Az Apatin és Gombos közötti Duna bal parti területek ármentesítése érdekében, Apatin székhellyel megalakult az Apatin-Szontai Ármentesítő Társulat. 1897. A Nyitra vármegyei ún. davarcsányi gátnál kezdődő Nyitra üzemvízcsatorna vízellátásának biztosítása, árvédelme és fenntartása érdekében megalakult a Davarcsányi Vízhasználati Társulat. 1897. Elkészült a Kék Kálló-csatorna a nyírségi homokdombok vízválasztójától dél felé igyekvő belvizek összegyűjtésére. 1898. február 16. A Földmívelésügyi Minisztériumban szervezetén belül - az Országos Vízépítési és Talajjavító Hivatal helyett - felállították az Országos Vízépítési Igazgatóságot. A Kvassay Jenő által vezetett Igazgatóság az alábbi osztályokat működtette: dunai, tiszai, kultúrmérnöki, vízrajzi, közegészségügyi mérnöki, halászati felügyelőség. 1896. Csak hálásak lehetünk a millenniumi évfordulónak, hiszen társulataink sorra jelentették meg addigi történetüket, amelyek ma már nélkülözhetetlen forrásai a kutatóknak. A már korábban említett Gallacz-féle monográfia mellett a következő munkák láttak napvilágot: Gyulai Rudolf „Az alsó-csallóközi és csilizközi egyesült ármentesítő és alsó-csallóközi belvízlevezető társulat története", Darányi Gyula „A Dömsöd-Pataji DunavédgátTársulattörténelmileírása", Meiszner Ernő „A Rábaszabályozó Társulat műveinek leírása", Moder Ferenc „A Pestmegyei Sárközi Ármentesítő Társulat huszonkét éves története", Mailáth József gr. „A bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat monográfiája", Tóth Károly „A szegzárd-bátai Dunavédgáttársulat múltja és jelene", Lázár György „Az Újszeged-Vedresházi Ármentesítő Társulat története és létviszonyai", ugyancsak tőle „A Sövényháza-Szegedi Ármentesítő Társulat monográfiája", Szalacsy Lajos„A Rábaszabályozó Társulat története", Háy Mór „A Gerje és Perje Vízszabályozó Társulat története". Szerző nélküli kiadványok is a társulati múlttal foglalkoztak, mint pl.: „A titeli Tisza-Duna töltés fenntartási társulat emlékirata az 1896. évi ezredéves országos kiállítás alkalmából",„A Felső-szabolcsi tiszai ármentesítő és belvízlevezető társulat történetének leírása az alakulástól kezdve a mai korig", „A Tamisácz szabályozó és belvízlevezető társulat emlékirata az 1896. évi ezredéves országos kiállítás alkalmából”, vagy a „A Kígyósi vadvízcsatorna társulat emlékirata az 1896. évi ezredéves országos kiállítás alkalmából". Az 1896-ban átadott gyulai tűsgát (Szakáll Ágnes festménye) 96
