Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A társulati mozgalom kiteljesedése
A milléri műemlék szivattyútelep Az átfogó vízszabályozások előtt a Pély, Jászkisér, Jászladány vonalától a Tiszáig húzódó hatalmas mocsár vizét a Miller vízfolyás szállította a Tiszába. A több ágra szakadó, rendkívül kacskaringós folyás mentén sok halásztanya volt. Az egykor jelentős Millér ugyanúgy „járt", mint sok más társa az Alföldön: az 1860-as évektől mintegy 60 km-es hosz- szával belvízi főcsatorna lett. Mintegy 440 km2-nyi belvízrendszer területéről (Jászapáti, Jászladány, Besenyszög és részben Tiszasüly határaiból) vezette el a belvizeket. A (későbbi nevén) Heves-Szolnok- Jászvidéki Ármentesítő Társulat a csatorna Szolnokhoz közel eső tiszai torkolatában még a kezdetekkor, 1862-ben épített egy áteresztő zsilipet, de ez nem sokáig felelt meg az érintett birtokosok belvíz-levezetési igényeinek. A zsilip helyén 1895-ban épült meg a milléri gőzüzemű belvíz-szivattyútelep, amelynek kapacitását három év múlva társulat tovább bővíttette. Utóbb a csatornába jutó belvízterhelés csökkentése érdekében Jászkisér és Jászladány között a társulat egy terelőművet építettek, amely- lyel közel 188 km2-nyi terület belvizeit az akkor létesített Tiszasülyi-főcsatornán át, Tiszasüly felett közvetlenül, ill. az 1956-ban épített tiszasülyi szivaty- tyútelep segítségével közvetve vezették a Tiszába. A két téglakéményes, műemlék jellegű milléri telep egykori gőzüzemű berendezései ma műszaki védettséget élveznek. Csúszás a bőkényi Tisza védtöltésen 1888-ban Árvíz a Tiszán - 1895. ATisza alsóbb szakaszán több töltésszakadás (Cibakháza, Törökbecse, Gyálarét, Csurgói rét, stb.) volt. A törökbecsei ésgyálaréti szakadásoka Tisza vízszintjét Szegednél 34 cm-rel csökkentették. Mintegy 200 km2 került víz alá. A Körösökön három árhullám vonult le, ezek közül az áprilisi meghaladta az 1888. évi árvízszintet, de itt gátszakadás nem történt. A XIX. század utolsó évtizedeiben egyre ritkábbakká váltak a szakadások, viszont az árvízi meder mind nagyobb mértékű összeszűkítése az árvízszint állandó emelkedésével járt. Ezért a védekezés során gyakran kellett nyúlgátakat emelni, ami az akkori szállítóeszközökkel és élőmunka-igénnyel emberfeletti erőfeszítést kívánt a védekezőktől. 1895. március-április Hóolvadásból és tavaszi esőkből származó rendkívüli árhullám alakult ki a Tiszán, mely Szolnokig alatta maradt, Szolnoktól lefelé pedig meghaladta az 1888. évi árvíz magasságát. 1895. április 18. * Reviczky György (Debrecen) vízépítő mérnök, az Ecsediláp Lecsapoló és Szamosbalparti Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat igazgató-főmérnöke, a Ti- sza-Dunavölgyi Társulat központi bizottságának tagja, az Ecsediláp társulat történetének írója. (+ Celldömölk, 1961. november) 1895. június 19. A Szolnok-Csongrád Jobbparti Társulat rendkívüli közgyűlésén alapszabályát megváltoztatta, s nevét Kécske-Kecskeméti Tiszai Ármentesítő Társulatra változtatta. 1895. június 27. A közös tiszai nyugdíjintézet alakuló közgyűlésén az alapszabályt elfogadva megalakult a Tiszai Ármentesítő Társulatok Közös Nyugdíjintézete. Az ideiglenes intézőbizottság elnökévé gr. Mailáth Józsefet választották, tagjai pedig: Hieronymi Károly, Darányi Ignác, Harsányi Menyhért és Urbán Iván lett. 1895. július 2. A Berettyó-Körösi Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat megszűntével egy időben az érdekeltek megalakították az Ivánfenéki Ármentesitő és Belvízszabályozó Társulatot. Elnöknek Kherndl György jószágigazgatót választották meg, aki a régi ivánfenéki öblözetnek al- elnök-igazgatója, majd elnöke is volt. 1895 Kherndl György társulati elnök aláírása 1895. július 4. Ugyancsak a Berettyó-Körösi közös társulat megszűntével jött létre Mezőtúr központtal, és mintegy 260 km2 érdekeltségi területtel a Mezőtúr-Mesterszállási Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat. Elnöke Keller Imre, főmérnöke Pikó Pál lett. A főmérnök emlékére utóbb emléktáblát avattak a a társulat épületének falán. A milléri műemlék szivattyútelep ír* 93
